Szövegládám:)

Kiállítás az iskolában

Tudományos tény, hogy a művészet sokszínűsége hatással van az emberek érzéseire, gondolkodásmódjára. Vajon minden egyes emberre kivétel nélkül, vagy csak a kiválasztottakra? Kivételek mindig vannak-mondaná a legtöbb ember. Én azonban nem tudok elképzelni olyan embert, akit ne késztetné gondolkodásra egy-egy műalkotás.

A Tatai Református Gimnáziumban a „Mécsvilág” keresztény művészkör állította ki munkáit a gimnázium mind a három szintjén. A művészkör tagjai: Láng-Miticzky Katalin textilművész, Herman Emőke festőművész és M. Kiss Katalin keramikusművész.

A keresztény művészet középpontjában a vallásos világkép és gondolkodásmód áll. A XXI. században nagyon kevés művész vallja a vallás fontosságát, vállalva az esetleges negatív következményeket.

Láng-Miticzky Katalin textilművész gobelineket, festményeket és kollázsokat mutat be a kiállításon. Számomra ez a fajta művészet nem áll távol, hiszen magam is készítek gobelineket, melyek persze korántsem ilyen szépek. Ezért is fogadtam nagy lelkesedéssel a kiállítás ezen részét. Személyes kedvencem a Vörös az ég alja címet viselő kép. Őszintén szólva nem szeretem a piros szín árnyalatai, de a képen egészen fantasztikus hatást kelt. Elképesztő és számomra érthetetlen, hogyan lehet éppen azt a pillanatot ilyen szemléletesen ábrázolni, amikor a nap pirosra festi a tengert. Mintha egy benyomást (impressio-t) ábrázolna a művésznő, ami őt alkotásra késztette. A másik kedvencem a textilművész munkái közül a Teremtés sorozat. A színek teljesen letaglóztak. Az élénk színek az életet, méghozzá a boldog életet szimbolizálják.

Herman Emőke festőművész kiállított munkái közül nekem a Szerelmes hegedűk című tetszett a legjobban. Mindenki tudja és tapasztalta, hogy a szerelem mennyire felemelő, de ugyanakkor lesújtó érzés is. A szerelem fellobbanásakor mindkét fél szárnyal a boldogságtól, majd a kapcsolat vége felé előtérbe kerülnek a hibák, rossz szokások is. Ebbe az állandó körforgásba hasadnak ketté kapcsolatok is. A festményen két hegedű látható, mely a szerelem nehézségétől hasonlott meg. Körülöttük a vidámságot szimbolizáló kották hevernek, melyek közösek voltak életükben. A másik kedvenc festményem az Apokalipszis címet viseli. Ennek a képnek a bal felső sarkában az α szimbólum áll, mely a teremtés kezdetét jelképezi. A kép jobb alsó sarkában pedig az Ω áll, mely a véget jelképezi. A kép szimbólum között pedig maga az élet áll, mely minden ember előtt ott áll, csak el kell dönteni mire használja. Tanulásra, hogy szélesítse látókörét, vagy bűnre, mellyel csak saját magának árt.

M. Kiss Katalin keramikus munkái közül a kedvencem a Levél ’56-ból címet viseli. Ez a levél formájú kerámiamunka a magyar zászló színeit viseli (piros, fehér, zöld). A zászló közepén egy lyuk van, a levélen egy tanknyom is látható, mely sok szenvedést okozott a magyar népnek. Másik személyes kedvencem a Kegyelem címet viseli. A kegyelem kulcsfontosságú a hívő ember életében, hiszen Isten megkegyelmez nekünk, akármilyen bűnt is követünk el. A Műalkotáson a következő igeszakaszok olvashatók: „Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka. Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék.” A másik igeszakasz pedig: „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.”

            Mindenkinek a figyelmébe ajánlom ezt a kiállítást, mely december 23-áig lesz látható a Tatai Református Gimnáziumban. Garantáltan lenyűgöző ez a hihetetlen kiállítás, mely lelki értelemben teljes feltöltődés is kínál.

Nők a XX. században

            Milyen egy ideális nő? Tehetnénk fel a kérdést akár minden korszakban. Mindenki tudja, hogy minden korszaknak megvan a maga nőideálja. Valamikor telt, domború idomokkal rendelkező, okos és független, máskor pedig topmodell, akinek az esze helyén is hajlakk van. De milyennek kell lennie egy nőnek tulajdonképpen? Függetlennek és szerető családanyának? Vagy a férfiakat naponta váltogató és kegyetlen szépségnek? Mindenki ismeri azt a mondást, hogy nem a külső számít. Most én is inkább a belső szépségre (vagy nem annyira szépségre) vagyok kíváncsi a XX. századi regények hősnőiben.

            Friedrich Dürenmatt Az öreg hölgy látogatása című művében egy abszurd világot mutat be. Ebben a műben az az érdekes, hogy hogyan tudja Dürenmatt komikusan és olykor irónikusan ábrázolni a címszereplőt és a körülötte lévő történéseket. Claire Zachanassiant fiatal korában elcsábította Alfred Ill és ebből a viszonyból egy nem várt terhesség lett. Ill 20 év körüli fiatalember lévén nem vállalta a felelősséget tettéért. A kínos ügy a bíróság elé került, de a bíróságon Ill hamis tanúkkal kimentette magát. Az állapotos Klara elment a városból, de a vonaton ülve megfogatta, hogy egy napon visszatér. Az elkövetkező néhány évben kalandos élete volt, sok mindent megtapasztalt. Megszülettet a kislánya, akit örökbe kellett adnia, utcalány lett, végül férjhez ment egy gazdag emberhez. Egy év múlva levélben értesítették, hogy lánya agyhártyagyulladásban meghalt. A dráma 45 évvel később játszódik, amikor Klara visszatért szülőfalujába, Güllenbe. Érkezése nagy port kavart a csőd szélén álló falu életében. A falunak a gazdag Klara volt az egyetlen reménysugara. Klara az Őrjöngő Lóránt névre keresztelt vonattal érkezett, ami normális körülmények között nem áll meg Güllenben, hiszen Velence-Stockholm között közlekedik. Klara a vészfék meghúzásával állította meg a vonatot, ami egy abszurd helyzetet eredményezett. Rá is szóltak, hogy nem szabad ok nélkül meghúzni a vészféket, tulajdonképpen még akkor sem ha tényleg veszély van. Klara oda sem figyelt a dorgálásra és pénzzel próbálta helyrehozni tettét. Mindenki csodálja nagylelkű tettét, mert még csak nem is sejtik, hogy Klara milyen szándékkal utazott vissza szülővárosába. Megérkezésekor fiatalkori életének történéseit kiszínezve mondta el a polgármester a beszédében, hogy jobban hassanak az öreg hölgyre. Ill és Klara beszélgetéséből kiderül, hogy lett Klarából gazdag ember. Ill panaszkodik, hogy nem ismeri a világot, de Klara rákontrázva azt mondja, hogy ne is akarja, hiszen ő ismeri. „Mert megvásároltam”- ezt mondja Klara Illnek. Az öreg hölgy pontosan tudja, hogy a pénznek hatalmas ereje van, és ha úgy tartja kedve mindent megvehet. Klara elpusztíthatatlan, mert sem az autóbalesete sem a repülőgép-balesete nem tudja megölni. Mikor a város segítséget kér tőle szívesen segít, de csak egy feltétellel. Ez a feltétel, pedig az, hogy meg akarja venni az igazságszolgáltatást. Azt a törvényszéki bírót, aki korábban az ő ügyében döntött lefizette és komornyikjává tette. A hamis tanúkat pedig kiheréltette és megvakítatta, végül pedig gyaloghintója eszközeivé tette. A polgármester azonnal visszautasítja az öreg hölgy ajánlatát, mondván hogy nem lehet az igazságszolgáltatást megvenni. Miközben az öreg hölgy várja, hogy a város meggondolja magát egyre többen vásárolnak             Illnél hitelre. Ill paranoiás lesz, de mindenki nyugtatgatja, hogy ne féljen az élete nincs veszélyben. Az öreg hölgy fekete párduca egy napon elszökik és mindenki a városban fegyverrel mászkál. Végül Ill boltja előtt lövik le az állatot, ami előrevetíti az elkövetkező eseményeket. A mű végén az egész város megöli Illt, vagyis kollektív bűnt követnek el. Az öreg hölgy tudta, hogy az idő és a pénz végül meghozza gyümölcsét és eléri azt amiért jött. Hiszen a pénz hatalma győz mindenek felett, a tisztesség és  a becsület felett. Az emberek meggyőződése könnyen megváltozik, ha érdekei úgy kívánják, és anyagi biztonságukat, kényelmüket Ill élete árán visszavásárolhatják. A pénz hatalma nyilvánvalóvá válik, mikor egy ember élete és egy közösség erkölcsi tartása között kell választani. A polgárok inkább vállalják a megaláztatást, bűnt, mint a szegénységet, vagy a város elsorvadását. Az erkölcs és a jog nincs szinkronban egymással, hiszen az emberek az erősebbnek adnak igazat.

Bertolt Brecht is A kaukázusi krétakör című művében egy abszurd világot mutat be. A dráma Grúzia területén játszódik a perzsa háborúk idején egy kaotikus világban. És ebben az abszurd világban 2 teljesen különböző társadalmi rétegből származó, eltérő gondolkodásmódú nőt mutat be. Gruse Vachnadze egy kedves, segítőkész lány, aki ha kell elszalad libáért. Natella Abasvilia, a kormányzóné pedig egy önző, haszonleső, pöffeszkedő asszony, aki saját fia helyett csak a ruháival foglalkozik, amikor felkelés miatt menekülnie kell. A kormányzóné a hatalmas sietség és felfordulás közepette otthon hagyta Micheilt. Grusera rá tudják sózni, hiszen olyan szelíd teremtés, aki még a légynek sem tudna ártani. Grusenak is menekülnie kell, de nincs szíve magára hagyni a kis Micheilt, ezért magával viszi, nehogy a vértesek kezére kerüljön és megöljék. Nagy nehezen végül eljut bátyjához, ahol egy csak egy kis időt tud csak eltölteni. Sógornője nagyon vallásos volt és nem nézte jó szemmel, hogy Gruse egy leányanya. Lavrenti, Gruse bátyja azt a tervet eszeli ki, hogy hozzáadja Gruset egy haldoklóhoz. Gruse belemegy, de a haldokló csak tettette, hogy a halál szélén áll, nehogy besorozzák katonának. Juszup, az álhaldokló viszont szeretné, ha Gruse teljesítené asszonyi kötelességeit. Juszup szerint egy ideális feleség dolga a gyomlálás és hogy széttegye a lábát. Mikor Gruse kint játszik a gyerekekkel meglátja Szimon Chachavat, a vőlegényét, aki visszatért a háborúból. Szimon szomorú, mert azt hiszi, hogy menyasszonya nem várt rá és nem tudja, hogy csak kényszerből ment feleségül Juszuphoz. A vértesek elhurcolják Micheilt, mert a kormányzóné kerestette fiát. Bíróság elé kerül Micheil ügye, de a kérdés az, hogy ki az anyja, a kormányzóné vagy Gruse. Az olvasó tudja, hogy Micheil a kormányzóné fia, de a bíró előtt Gruse is azt állítja, hogy az övé a gyermek. Acdak nem tudja eldönteni, hogy melyik asszony mond igazat (akkoriban még nem volt DNS-teszt), ezért egy cselhez folyamodott. Rajzoltatott krétával, az egyik segédjével egy kört és a kör közepére rakta a gyereket. Utasította a két asszonyt, hogy húzzák a gyereket. De Gruse mind a kétszer elengedte a gyereket, mondván, hogy nem fogja szétszakítani azt, akit felnevelt. Nyilvánvalóvá vált Acdak számára, hogy a kormányzóné csak anyagi helyzetének javítása érdekében akarta gyermekét megszerezni. Végül Acdak Grusenak ítélte a gyermeket és a házasságát is felbontotta, mely Juszuphoz fűzte. De miért nem engedte Gruse, hogy a kormányzónéjé legyen a gyermek. Hiszen a kormányzóné gazdag, előkelő iskolákba járatta volna Micheilt, míg Gruse szegény volt, mint a templom egere. Egyszerűen azért, mert Gruse szerette a gyereket és úgy gondolta, hogy a pénz nem boldogít.

A két drámában a női szereplők mind-mind más értéket képviselnek. Klara az abszurd hatalom, akinek a pénz az istene, Gruse a megtestesült szeretet, és a kormányzóné pedig az önzés példaképe. Őszintén nekem Gruse a legszimpítikusabb, hiszen egy csupa szív ember, aki képes a más gyerekét is hatalmas szeretetben és törődésben felnevelni. Klarát nagyon megvetem a tettéért, miszerint a pénzen megvette az igazságszolgáltatást. Ha jobban belegondolunk Klara lényegében a gülleniek lelkét is megvette. A XX. században fejlődött ki a közösségek viselkedését vizsgáló társadalomlélektan, mely a világháborús propaganda és a kapitalista reklámozással kapcsolatban születhetett meg. A tömegek befolyásolása, a manipuláció nagy szerepet játszott az 1900-as években és jelentősége mai napig sem csökkent.

Nők a XX. századi irodalomban

Bevezetés:

1. Milyen egy igazi nő? (kb.5 mondat)

Tárgyalás:

1. Friedrich Dürenmatt: Az öreg hölgy látogatása Claire, Ill felesége (fél oldal)

2. Bertold Brecht: A kaukázusi krétakör Gruse, kormányzó felesége (fél oldal)

Befejezés:

1. rövid összegzés (kb 5 mondat)

Hasznosak a kötelezők?

Obligatorisch, compulsory, kötelező. Ezeket a szavakat másképp írjuk, másképp ejtjük, sőt még különböző nyelveken is íródtak. De alapjába véve ugyanazt jelentik az adott nyelvet beszélők számára. Arra köteleznek valakit, hogy csináljon meg valamit. Hogy ki és mit, az a szövegkörnyezettől függ.

          Életem során még nem találkoztam olyan emberrel, aki ne szeretett volna könyvet olvasni. Olyanokkal már többször, akik csak a kötelező olvasmányokat nem olvasták, vagy nem olvassák el iskolás éveik alatt. A fordított pszichológia elve alapján, aki meghallja, hogy valamit muszáj megcsinálnia, már csak azért sem csinálja meg. Hiszen a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket - vallja a legtöbb ember. Pedig szerintem ez nem így van. Nemcsak a kötelességünket nem teljesítjük, ha nem olvassuk el a kötelező olvasmányokat, hanem a legtöbb esetben az értékes irodalmi művet is elszalasztjuk. Arról már nem is beszélve, hogy ha az ember nem lenne korlátok és kötelességek közé szorítva, akkor nem haladna az emberiség a fejlődés útján. Bármilyen szomorú egyes embereknek: kötelező olvasmányok voltak, vannak és lesznek. Ezeket nem azért találták ki az irodalomprofesszorok, hogy a gyerekeket az íróasztalhoz láncolják, hanem azért, hogy lehetőségük legyen tudásuk gyarapítására. A hangsúly a lehetőségen van, hiszen ellen is lehet szegülni, csak nem biztos, hogy a gyerekek saját maguknak tesznek jót azzal, ha megfosztják magukat egy irodalmi élménytől.

Szerintem a kötelező olvasmányok elsősorban korfüggők és egyéniségfüggők. Néhány könyv elolvasásához elég érettnek kell lenni ahhoz, hogy megértsük. Egy 10 éves gyerek ne olvassa el Franz Kafka: Az átváltozás című elbeszélését, mert el fog menni a kedve nemcsak az olvasástól, hanem az élettől is. Szerintem ezt a művet még egy 17-18 éves diáknak is nehéz megérteni. Hogy pontosan mivé is változik Gregor Samsa a mű során, azt nem lehet behatárolni biológiailag. Aki nem ismeri Kafka életpályáját, végképp ne fogjon ennek a groteszk elbeszélésnek az olvasásához.

Az egyéniség is nagyban befolyásolja az embert, hogy milyen könyveket szeret olvasni. Egy romantikus, érzékeny lelkületű lány nem fogja szívesen elolvasni Bulgakov Mester és Margaritáját, vagy éppenséggel Golding: A Legyek Ura című regényét. Hiszen ezek a művek tele vannak halálesetekkel, megrázó történésekkel, arról már nem is beszélve, hogy terjedelmük meglehetősen hosszú. Az előbbiben a sátán is megjelenik az 1930-as évek Moszkvájában, és felforgatja a város életét. A legelképesztőbb dolgok történnek a városlakókkal, amelyek egy bűnügyi sorozatban is sokkolnák a nézőket. Az utóbbiban pedig ártatlan - egy lakatlan szigetre vetődött - gyerekek halnak meg a véletlen folytán vagy éppenséggel harc közben.

Magyarországon nincs törvénybe iktatva, hogy milyen könyvet hány évesen kell elolvastatni a diákokkal. De ugyanakkor ezért van nehéz dolguk az irodalomtanároknak, mert szinte lehetetlenség összeállítani egy olyan listát, amely mindenki ízlését kielégíti. Isten nem teremtett két egyforma embert, és éppen ezért kell akkor is elolvasni a kötelezőt, ha nem tetszik. Ne felejtsük el, hogy sokkal könnyebb és hitelesebb olyan dologról véleményt formálni, amelyet ismerünk.

Egyetértek Fenyő D. György, a Magyartanárok Egyesületének alelnökével: ha egy bizonyos műnek irodalmi értéke van, nem jelenti azt, hogy kellene vagy lehetne azt a művet tanítani egy bizonyos korosztálynak. Például nem hiszem, hogy egy 13 éves diáknak szórakoztató és könnyű olvasmány Jókai Mór: A kőszívű ember fiai című regénye. Vagy Kafkától Az átváltozás szerintem még egy felnőtt számára sem tartozik az érthető és szerethető olvasmányok közé. De nem csak a könyvek azok, amelyekből a gyerekek tanulhatnak, új élményekkel gazdagodhatnak. A filmek, a zene, a képzőművészet vagy akár az internet is nagy hatással lehet a gyerekek lelki fejlődésére. Magyarországon Trencsényi László képviseli azt az irányvonalat, miszerint ezeket a modulokat is bele kellene építeni az irodalmi oktatásba. Én nem tudom elképzelni, hogy valamelyik órára nem írásbeli vagy szóbeli házi feladat lenne feladva, hanem az, hogy meg kell nézni például egy filmet. De egy filmről is ugyanúgy lehet véleményt formálni, mint egy könyvről, sőt viták is kialakulhatnak pro és kontra érvekkel a filmtechnika elemzése során. Szerintem a legnehezebb dolog egy zenedarabot elemezni. Milyen érzéseket keltett bennünk a darab hallgatás közben? Hogyan képzeljük el a szemünk előtt megjelenő érzést? Elsöprően szenvedélyes hurrikán vagy egy lágy simogató szellő?

Sajnos a XXI. századi kutatások azt igazolják, hogy a gyerekek egyre kevesebbet olvasnak, és ha kötelező, még kevesebbet. Ennek oka szerintem a rengeteg filmet néző és az idejét az internetre vagy a számítógépes játékokra pazarló diák, akinek az érdeklődési köre ezekre a felesleges időtöltésekre korlátozódik. Vagy csak egyetlen rossz olvasási élmény alapján elutasítja a többi olvasmányt is.

Spanyolországban és Angliában átdolgozzák az egyes irodalmi műveket, hogy egy bizonyos korosztály jobban megértse azokat. Magyarországon Nógrádi Gábor író támogatja ezt az irányt, hogy a gyerekek ismét szívesen olvassanak. Szerintem ez nem lenne megoldás. Mert a diákok már azt sem tudnák később egy, a korosztályuk számára átdolgozott műről, hogy melyik volt a valódi. Hiszen mindegyik korosztálynak, ha szabad így mondani, megvan a saját nyelvezete. És ez az évek során változik, ami újabb bonyodalmakhoz vezetne. Az tény, hogy a könyvkiadóknak ez hatalmas hasznot hozna.

Szerintem olvasás előtt meg kell kérdezni egy nálunk idősebb, megbízható embert, aki véleményt tud formálni egy-egy kötelező olvasmányról, vagy esetleg beszámol saját élményeiről. Például mielőtt elkezdtem volna olvasni Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényét, megkérdeztem néhány embert, mi a véleménye erről a műről. Mindenki azt mondta, hogy nagyon hosszú és unalmas. Összetört lélekkel ültem le olvasni. Még csak kb. a 75. oldalnál jártam, amikor még csak a bűn történt meg. Tovább nem bírtam, mert belegondoltam, hogy a maradék 500 oldal biztos a bűnhődésről szól. Feltételezésem beigazolódott, hiszen amikor irodalom órán elemeztük a regényt, az, aki elolvasta, megkérdezte hogyan lehet 500 oldalon keresztül szenvedni a bűntudattól. (Szerintem elég nehezen és hosszadalmasan.) Irodalmi értékét persze nem vitatom, hiszen nem tehetem hozzáértés és képzettség hiányában. De meglepetésemre miután órán elemeztükezt a regényt már jobb lett a véleményem róla. Végül rászántam magam és néhány fölösleges nyári órám alatt elolvastam. Persze nem lett a kedvenc könyvem, de egyszer elolvasható és szerintem mindenképpen maradandót alkotott Dosztojevszkij.

De van jobb orosz író is Dosztojevszkijnél, mint például Gogol. A köpönyeg című groteszk elbeszélése nekem tetszett. Ebben a műben engem egyértelműen a történet és Akakij Akakijevics abszolút szánalomra méltó személye fogott meg. Szívesen emlékszem vissza Gárdonyi Géza: Egri csillagok című regényére, amelyet nagy kedvvel olvastam. Hiszen a történet valós alapokon nyugszik, és szerintem Gárdonyi Géza nagyon jó író, a könyveinek nyelvezete érthető.

Mindenképpen fontosak a kötelező olvasmányok, hiszen ezekből rengeteg mindent lehet tanulni. A szerelmet, a halál elfogadását és vele együtt élését, bűnhődés folyamatát stb. De az adott korszak gondolkodásmódját, emberének mindennapjait is megismerhetjük a  könyvekből. A kötelező olvasmányok szükségessége még nem azt jelenti, hogy a lista nem szorul megújításra. A kötelező olvasmányok kiválasztása során ügyelni kellene az adott korosztály életkori sajátosságaira. Például egy 11 éves gyereket nem fog érdekelni (szerintem nem is szabad hogy érdekeljen) a halálról, brutális gyilkosságokról szóló olvasmány. A mű nyelvezete is egy lényeges szempont lehetne a lista megújításánál. Vannak nehezen érthető könyvek, amelyek tele vannak ismeretlen szavakkal, melyek gondot okoznak a mű megértésénél.

          A korral haladni kell és nem biztos, hogy ami 30 évvel ezelőtt jó volt az a mai világban is megállja a helyét. A rossz olvasási élményeket nagyon hamar elfelejti az ember, és nem hiszem, hogy a kötelező olvasmányoknak is erre a sorsra kellene jutniuk. Szerintem a lista megújításánál kevésbé veszik figyelembe a diákok véleményét, mondván hogy nem értenek hozzá. Tehát a megújítás nem rajtunk, diákokon múlik. De szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy reméljük imáink meghallgatásra találnak.

A névben rejlő sors

Nomen est omen. Tartja a latin közmondás, ami magyarul annyit tesz, hogy a név kötelez. Vajon igaz-e ez a latin mondás? Vajon megállja-e a helyét egy ilyen kijelentés a XXI. században?

            A név sok szempontból hasznos, mert megkülönböztetésül szolgál. Az ember ősidők óta használ megkülönböztető jelet. Sajnos manapság ez máképp működik. Sokszor már az sem számít, hogy a keresztnév illik-e hangtanilag a vezetéknévhez. A szülők képesek elvetni a sulykot és a legelképesztőbb neveket adják gyermekeiknek. Vajon ezek a nevek megbélyegzik-e a gyerekek életét? Azt gondolom, hogy igen. Hiszen a furcsa névvel rendelkező gyerekeket csúfolhatják az óvodában vagy az iskolában, és ez valószínűleg zavarja őket. A szülők azzal szeretnék bizonyítani ’hatalmukat’ a gyerek felett, hogy különleges neveket adnak neki. Például Eszmeralda vagy Napsugár. A minap olvastam egy cikket, ami pontosan ezt a témát feszegette. A cikk szerint kétféle szülő létezik. Van, aki az ősi magyar neveket, mint például a Hunor, vagy az Örs részesíti előnyben. És van, aki a külföldi hangzású neveket, mint például a Claudia, vagy a Christopher neveket adja gyerekének. Az utóbbi szülő azzal magyarázza ezeket a külföldies neveket, hogy gyermeke majd később, a távoli jövőben jobban fog boldogulni külföldön. Szerintem ezek a végletek helyesek lennének, sőt. Egyáltalán nem is hiszem, hogy csak ez a két skatulya létezik. Szerintem létezik még többféle út, de elsősorban az ideális középutat kellene követnie minden szülőnek. Például a Bence vagy Kata nevek adásával. Gondoljunk csak bele, hogy az életben először a gyerek nevét döntjük el és csak ez után vár rá az élet, amiből kiderül, hogy a különböző szituációkkal hogyan birkózik meg.

De vajon a névválasztás minden területen így működik? Az irodalom világában ez teljesen másképp történik. A költők, írók fejében először a történet kristályosodik ki, és csak azután döntik el mi lesz a neve a hősüknek. Például Szophoklész Antigoné című tragédiájában. Antigoné a tragédiában a gyermeki és testvéri önfeláldozás példaképe. Ő volt az, aki a király parancsa ellenére megadta szeretett bátyjának a végtisztességet, míg testvére Iszméné inkább meghúzódott a háttérben. Ezért a tettéért természetesen vállalta a büntetést, a halált. Egészen biztos vagyok benne, hogy Szophoklész tudatosan használja az Antigoné nevet a hatalommal ellenszegülő hősnőre. Hiszen az Antigoné görögül azt jelenti, hogy nemzetség által kiváló, kiemelkedő.

Vagy akár említhetem Gogol A köpönyeg című groteszk elbeszélésének főszereplőjét, Akakij Akakijevics Basmacskint is. Akakij Akakijevicset még édesanyja sem tartotta egyéniségnek, hiszen automatikusan az apa nevét kapta. Mindezek mellett vezetékneve, a Basmacskin bakancsot. Vagyis egy olyan tárgyat, aminek nincs egyénisége, nincsenek gondolatai és érzései. Ezek a tulajdonságok Akakij Akakijevicsre is abszolút jellemzőek. Mindezekből következik, hogy a körülötte lévő emberek tárgyként kezelték, nem vették emberszámba. Gogol a hősének tulajdonságai alapján választotta a megfelelő nevet, amiből az olvasó számára kiderül az író tudatossága.

Thomas Mann Tonio Kröger című kisregényének címszereplőjének neve is beszélő név. A Tonio egy olaszos hangzású név, melyből árad a művészet és a temperamentum.  Kröger pedig ezzel szemben egy tipikus német név. A sztereotípiák szerint a németek hűvös természetűek, érzelemmentesek. Ez a családnév műben a polgárságot szimbolizálja. Ezzel szemben a keresztneve a Tonio a művészi lelkületet szimbolizálja. Tonio az egész műben e között a két értékrend között ingadozik. A mű elején még olyanná szeretne válni, mint barátja, Hans Hansen. De a kisregény végén már beletörődik sorsába, művész embernek született. Szerintem Thomas Mann nagyon jól megszerkesztette azt a kisregényét is, főleg a címszereplőjének a neve tűnik fel először az olvasónak.

De hogy ne csak világirodalmi példákkal éljek, vizsgáljuk meg Arany János Ágnes asszony című balladája főszereplőjét, Ágnest. Az Ágnes női név a latin agnus szóból származik, ami bárányt jelent. Köztudott, hogy a bárány ártatlanságáról, tisztaságáról ismert. Ezzel szemben Arany balladájában Ágnes asszonyt, mint bűnöst láthatjuk. A ballada elején Ágnes asszony a patakban véres lepedőt mos. A ballada során kiderül, hogy Ágnes segédkezett a szertőjének férje megölésében. A műben az író sajnálja Ágnes asszonyt, ami a szóhasználatból következik. Amikor Ágnes asszony sír a börtönben hattyúnak és liliomnak nevezi. Valószínűleg Arany János azzal, hogy tudatosan adja az Ágnes nevet hősnőjének fel akarja oldozni a bűn alól. De nem csak a hősök neve rejti tulajdonságukat vagy éppenséggel sorsukat, hanem az írók, költők nevei is. Például, nézzük meg Petőfi Sándor nevét. A Sándor férfinév jelentése: az embereket vagy emberek ellen oltalmazó, mások szerint: akarat. Ha ismerjük Petőfi költészetét, tudjuk, hogy leghíresebb versei a forradalmi látomásköltészetének darabjai. Ezekben a versekben mint a nép vezetője jelenik meg a lírai én.

            Ez a sok irodalmi példa mind azt bizonyítja, hogy a költők, írók igenis tudatosan választják ki hőseik nevét. Ami megint csak azt támasztja alá, hogy egyes nevek hordozzák tulajdonosuk sorsát. Ezért fordítanak nagy gondot a költők és írók hősük nevének kiválasztására.

A látszat ellenére nem volt a szobámban:):):):D

kész a szobám. (már csak polcot kell csináltatni) Végre élvezhetem a szélessáv minden percét az áfonyaszínű szomámban:):):) Kimondhatatlan öröm. Még ugyan díszítés és egy kicsit rendezés alatt áll, de azért nem rossz most sem. Szóval asszem ígértem vmit. És igyekszem ezt be is tartani.

Szóval kezdjük az elején. Júl. 3-án hajnali fél 5-kor gyülekeztünk a sulinál. Kiderült, h a busznak nincs csomagtartója, szóval elég döcögősen indult az út. De végül elindultunk vhogy. Az út megállásokkal 14 kemény és  fárasztó óra volt. De végül megérkeztünk Bullay-ba. A táj egyszerűen leírhatatlan volt. Az első nap elég érdekes volt, hiszen számomra furcsa volt olyan emberekkel beszélni akiknek az anyanyelvük német. De ahogy belerázódtam a németbe már jobb volt. A családom, aki fogadott nagyon rendes és aranyos volt. (Most is nagyon hiányoznak.) Németországban rengeteg programon vettünk részt és rengeteg várost járunk körbe. (Nem kezdem ezeket leírni, mert biztos senki sem kíváncsi rá és még holnap estig itt ülhetnék és gépelhetnék.) A lényeg az, hogy nagyon jó volt. De sajnos minden jónak egyszer eljön a vége, ami persze erre is igaz. Sajnos eljött az a fránya júl. 15. És nekünk haza kellett jönnünk. Éjfélre értünk haza. De összességében jó buli volt. Ja, és hogy ne feledjem a legjobbat valószínűleg jövőre megyek vissza, mert a családom hívott hogy menjek.:)

A másik örömhír pedig a rég áhított cicus. Hát szóval az úgy volt... Júl. 15-én hazajöttünk és én meg már 18-án hazaállítottam a macsekkal, amit a tatai állatkgyógyászati központból fogadtam örökbe.:) Hát képzelhetitek mennyire örült apám. De nem zavart, hiszen megígérte. Szóval élveztem egy darabig a macsek társaságát, de aztán kedden vissza is kellett vinnem az orvoshoz, mert kiderült hogy beteg. Macskanáthája volt, de már nagyon jól van és nagyon virgonc.

KIEGÉSZÍTÉS: Szóval ő a Nyafi:)facebook-on van több kép róla. Németországos képek is ott vannak.:)Az érdeklődők ott találják meg:)(a lelkesebbektől kommentet is kérek):):)

Vége az osztkirnek. Jó volt. Kirándultunk, kultúrszomjunkat oltottuk, túráztunk,Lek-vár-lak-oztunk.:) Nagyvonalakban ennyi. De nagyon jó volt. És ami a legfontosabb: Kingával gyűjtöttük néhány jó beszólást.:) Ezekből ami épp eszembe jut:

-bázis (Villő)

-telephely (Villő)

-újgazdag róka (Ofő)

-az ének jobb, mert nem műanyag. (Ágó)

NYÁR VAN!!!! Kitört a nyári szünet:):):):) ÉLJEN!!!! El sem hiszem, hogy már megint eltelt egy év. Hiszen még csak most iratkoztam be a gimibe. Mi lesz így vele. Annyira gyorsan elmennek ezek az 'átkozott' évek:(:(:(

A matek szóbeli is kipipálva:) Csak kár, hogy eredményt még nem tudok:( De már túl vagyok az összes vizsgán:):):) El sem hiszem. A németem max pontos lett:):):) Forever Freizeit:):) A magyaron is túl vagyok:):):) Már megint a 19-eset húztam:( Az meg a másik, hogy természetesen azt a tételt húztam, amit nem szerettem volna. (Kosztolányi: Édes Anna) Nem arról van szó, hogy nem szeretem Kosztolányit, sőt. Nagyon is. Csak ezt a tételt nem szerettem volna. De mázlim volt, mert egész jó lett. (5) Már csak reménykedek, hogy hittanból és matekból is megkapjam az 5-öst. Aztán jöhet a cica!!!!!:):):)

Képzeljétek meglett a nyelvvizsgám:):):) Alig hittem el tegnap este, amikor megnéztem. A lényeg, hogy megvan. Csak az bánt egy kicsit, hogy azt hittem, hogy sokkal jobb lesz:) De megvan. Még most is alig tudom elhinni. Ezért is gondoltam, hogy megosztom veletek. Hogy legyen egy bejegyzés, ami erre a nagy hírre emlékeztet.:):):)

Túl vagyok az írásbeli vizsgákon:) Azt hittem, hogy ez a nap sose jön el. Az eredményekről inkább mély hallgatásba burkolózok:) A német 5-ös lett.:( A többi meg nem számít.:)

És ezzel asszem végeztem a blogozással, hiszen megvan a 20 bejegyzésem (lényegében 21, de az egyik egy nyúlfarknyi kis szöveg). Nem hiszem el, hogy ezzel is végeztem. Örülök, hogy végre nem kell időre írni:) A bejegyzések mennyiségre megvannak, minőségre már valószínűleg kevésbé. De nekem most az számít, hogy a bizim jó legyen. Képzeljétek megegyeztem apámmal (aki mellesleg utálja a cicákat), hogy ha 4,9 lesz az átlagom, akkor kapok egy kicsi cicust. Csak ez tart életben az elkövetkező hetekben és remélem, hogy sikerülni fog. 

Nagy vagyok az igazomban,
Fölöntes bizodalomban,
Mindig jobban, mindig jobban:
Ez az én jó Hiszekegyem.

Hiszek abban, hogy nem jöttem
Örökös új s új kölyökben:
Kinél jöhetnének többen:
Ilyen nem volt s ilyen nem lesz.

Lesz erényes, külömb nálam,
Lesz mosolygóbb, mint a szájam,
Lesz eredmény több, mint vártam,
De legszebben én gondoltam.

Nagy vagyok a szerelmemben,
Nem szeretett senki szebben,
Se jobban, se hitesebben:
Nagyobb vagyok magamnál is.

Nagy vagyok az igazomban,
Fölöntes bizodalomban,
Mindig jobban, mindig jobban
Ez az én jó Hiszekegyem.

Nekem tetszik ez a vers. Persze a képzetetbeli dobogómra nem került fel, de nem rossz. A második szakaszban Ady léynegében elismeri, hogy ha meghal, létezni fog jobb és külömb ember nála. Az utolsó előtti versszak nem nagyon tetszik nekem. "Nagyobb vagyok magamnál is". Mondhatnánk, hogy milyen beképzelt volt Ady, amikor ezt a sort írta. Én mégis úgy hiszem, hogy nem. Hiszen már közel volt a halálhoz és szerintem félt a haláltól. És ebből az okból kifolyólag magasztalta fel magát. Azért is tetszik, mert érdekes, hogy a halála előtt egy költő miken gondolkozik.

Őszintén szólva az In Horatium után nem hittem, hogy Babits képes normális verset írni. De itt van ez a vers, ami nem is rossz. (a második kedvencem Babitstól)

Babits A lírikus epilógja című verset 1903-ban írta és a Levelek Iris koszorújáról (1909) című verseskötetében helyezte el a kiemelt legutolsó helyen. A címben az epilóg (végszó, utószó) szócska utal erre a helyre.

A lírikus epilógja szonett, melyben tulajdonképpen Babits beszél. (ha szabad ilyen mondanom) A versben E/1 személyű igealakokat használ, melyekkel azt az érzetet kelti, hogy róla szól az egész vers. Persze nem vitatkozom, mert valóban róla IS szól a vers. Babitsra jellemző módon a címmel eltávolítja magától az érzelmeket (tárgyias líra), vagyis lényegében nem vállal felelősséget értük. Szóval a vers első sorát értelmezhetjük úgy is, hogy mindenki csak saját magáról tud írni. Ebben az esetbe szerepversről beszélhetünk. A vers azt fejezi ki, hogy a lírai én és a világ között nincs összeköttetés. (mindenki egy dióban van bezárva, de ebből nem tudnak kitörni) A lírai én vágyik a világot megismerni, de képtelen rá. A versben megjelenik a Schopenhauer-i filozófia (A világ, mint akarat és képzet) Az utolsó szakaszban a lírai én mint börtön, mint ómega, alfa, mint alany, tárgy jelenik meg.

Nekem azért tetszik ez a vers, mert miközben olvastam furcsa mód megmozdult bennem valami. Az érzelmeimre hatott ez a vers.

Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.

Ez a vers az én és a világ viszonyát mutatja be. Ami van, létezik, az a lírai énnek sosem elég, mindig többet és többet akar, vágyakozik a jobbra. Az első szakaszban az igealakok T/2-ben vannak, az embereket, az emberiséget szólítja meg ezzel. A húnyt szócska számomra reménnyel teli, hiszen csak ún. átmeneti „sötétség” van az embereken. Hiszen például, ha zárt lenne a szemünk, akkor már szerintem, nem lenne remény arra, hogy jobbak legyünk. A második szakaszban E/2-ben vannak az igealakok, ami lehet önmegszólítás, de az is lehet, hogy Babits az olvasót akarta megszólítani. Az ÁLOM szerepe a nagyon érdekes. Az álom lehet megoldás, lehet(ne) arra, hogy az ember kiszakadjon a rossz világból és hogy boldog legyen. De ezek az álmok nem tesznek boldoggá, hiszen megfoghatatlanok és csak maximum pillanatnyi boldogságot nyújthatnak.

Azt hiszen erre mondják az, hogy légvárra nem lehet építkezni.:)

- Az mindegy - mondta a költő. - Az igazság az utcán ment és ordított. Mi pedig meghallottuk a szavát. Fölriadtunk ágyunkból, nem bírunk többé aludni, nem tudjuk folytatni előbbi vitánkat. Róla gondolkozunk. Az igazságról. Lásd, még mindig erről beszélünk. Ez is valami.

Nekem nagyon tetszik ez a novella. Kosztolányit pedig zseniális költőnek és írónak tartom.

Ez a novella tulajdonképpen nem is rendelkezik egy normális novella ismérveivel. Hiszen 7 szereplője is van (Paulina, a hajóslegény, a hajóács, a 2 katona, a költő és a bölcs). Kezdjük az elemzést a kis rabszolgalány jellemével. Paulina egy koszos kis rabszolgalány vörös hajjal és kék szemekkel. Paulina az egész műn keresztül az igazságot testesíti meg. Milyen furcsa, hogy általában a katonák is az igazságot testesítik meg, vagy kellene nekik, de itt nem. Hiszen nem hallgatnak Paulinára, nem hisznek neki. Paulina foggal-körömmel harcol az igazáért, de sajnos ezzel sem ér el semmmit. Az egész veszekedés abból indult ki, hogy a kurtakocsmában egy hajóslegény meglopott egy hajóácsot, aki a koszos Paulinát gyanusítja. Paulina védekezik, próbálja a maga igazát hangsúlyozni, mire 2 katona jön be és el akarják vinni az őrsre. A rabszolgalány velük is ellenkezik, még meg is karmolja az egyik katonát, de sajnos a szegény emberek szava semmit sem ér. Ezért elhurcolják, Róma utcái a lány hangjától zengenek. A bölcs és a költő vitájukat félbeszakítva a lányról beszélgetnek. Nekem ez a kedvenc részem. Kosztolányi nagyon szépen írja le azt, hogy mit gondol ez a két eltérő gondolkodású ember a lányról és lényegében az igazságról. A bölcs szerint az indulatok nevetségesek, a költő szerint viszont fönségesek. A költő szerint igaza van a lánynak, hiszen senki sem harcol ilyen hevesen, ilyen szélsőségesen ha nem lenne igaza. A bölcs ráébreszti az olvasót arra, hogy a lány, és általa a szegény emberek szava, nem fog eljutni az őrsre, vagyis sosem lesz hatalmuk. Valószzínűleg belökik a Tiberisbe. A költő viszont másképp látja. Szerinte igenis megér ennyit az igazság. Hiszen a lány már elérte azt, hogy beszéljenek és gondolkodjanak róla, arról amit képvisel, az igazságról.

Nekem azért tetszik annyira, mert egyszerűen, de velősen fogalmaz Kosztolányi. Egyszerűen fantasztikus. És ahogy egy ilyen, koszos rabszolgalány jellemét testesíti meg az igazsággal. Mindenképpen gondolkodásra késztet mindenkit. Ebben a műben (novellában) több igazság is elhangzik. Paulinától mindjárt kettő is. Az eset a hajóáccsal a lopás miatt és az egyik katonával, aki múlkor a szoknyája alá nyúlt. A bölcs is mond egy igazságot, mégpedig azt, hogy a lány hiába kiabál és hirdeti az igazságot nem lesz értelme, hiszen nem jut el a céljaihoz. És legvégül a költő is kimondja az igazságot, hiszen a lányról, vagyis az igazságról beszélni fognak.

Nem hiszek az Elrendelésben,
mert van szivemben akarat,
s tán ha kezem máskép legyintem,
a világ másfelé halad.
Mégis érzem, valaki néz rám,
visz, őriz, ezer baj között,
de nem hagy nyugton, bajt idéz rám,
mihelyt gőgömben renyhülök.

Ez a valaki tán az Isten
akitől bujni hasztalan.
Nem hiszek az Elrendelésben,
de van egy erős, ős uram.
Már gyermekül vermébe ejtett
s mint bölcs vadász gyenge vadat,
elbocsátott, de nem felejtett:
szabadon sem vagyok szabad.

Ily vadra, régi hercegeknek
szokásuk volt, mondják, jelet,
aranyos nyakörvet verettek,
hogy mindég ráismerjenek.
Igy hordom én is titkos örvét
annak aki e rengeteg
ölében elfogott, de önkényt
ujból elveszni engedett.

Azóta bolygok a viharban
vadmódra - de az ő jele,
erejének bélyege rajtam
hogy ne nyughassam nélküle
s mint szélcibált bogáncs amelyen
a szivárvány lába pihen,
illattal tellik: úgy betelljen
sóvárgással bogáncs-szivem.

Nem hiszek az Elrendelésben,
mert szabad vagyok: oly szabad,
mint a bolond bogáncs a szélben
vagy vad bozót között a vad.
«Vezessen Hozzád a szabadság!»
igy kérem olykor aki vár,
mert nem annak kell az imádság,
ki Istent megtalálta már.

   Charity suffereth long, and is kind; charity envieth not; charity vaunteth not itself, is not puffed up,
   Doth not behave itself unseemly, seeketh not her own, is not easily provoked, thinketh no evil;
   Rejoiceth not in iniquity, but rejoiceth in the truth;
   Beareth all things, believeth all things, hopeth all things, endureth all things.
   Charity never faileth: but whether there be prophecies, they shall fail; whether there be tongues, they shall cease; whether there be knowledge, it shall vanish away.

Die Liebe ist langmütig und freundlich, die Liebe eifert nicht, die Liebe treibt nicht Mutwillen, sie bläht sich nicht auf,
  5  sie verhält sich nicht ungehörig, sie sucht nicht das Ihre, sie läßt sich nicht erbittern, sie rechnet das Böse nicht zu,
  6  sie freut sich nicht über die Ungerechtigkeit, sie freut sich aber an der Wahrheit;
  7  sie erträgt alles, sie glaubt alles, sie hofft alles, sie duldet alles.
  8  Die Liebe hört niemals auf, wo doch das prophetische Reden aufhören wird und das Zungenreden aufhören wird und die Erkenntnis aufhören wird.

I was already in too deep.. Because when I thought of his voice, his hypnotic eyes, I wanted nothing more than to be with him.

I'd never given much thought how I would die.. but dying in a place of someone I love, seems like a good way to go.

Edward was here, with his arms around me. I felt I could face anything as long as that was true.

When life offers you a dream so far beyond any of your expectations, it's not reasonable to grieve when it comes to an end.

About 3 things I was certain. First: Edward was a vampire. Second: there was a part of him - and I didn't know how dominant that part might be - that thirsted for my blood. And third: I was unconditionally and irrevocably in love with him.

Azt hiszem most jöttem rá, hogy megszerettem az angolt:) Még nyelvvizsga után is képes vagyok angol idézeteket feltetti a blogra.:) Nem tudom elhinni, de most vizsga után jobban szeretek angolul olvasni.:)

Love is like water: you can fall into it, you can drown in it.. but you can't live without it.

Love is like an earthquake: unpredictable; a little bit scary; but when the hard part is over, you realize how truly lucky you are!

You've got to fight for your every dream, because who's to know, which one you let go would've made you complete.

In your whole life the only thing that will stick by you is your shadow.

Sometimes we fall short. Life is funny sometimes it can push pretty hard, but if you look
close enough you find hope. In the words of children and the bars of a song, and in the eyes of someone you love, and if you are lucky, i mean you are the luckiest person on this planet, the person you love decides to love you back!

Life is too short to wake up in the morning with regrets. So love the people who treat you right, forget about the ones who don't. And beleive that everything happens for a reason. If you get a chance, take it. If it changes your life, let it. Nobody said it would be easy, just that it would be worth it.

I hate it when you lie
I hate the way you're always right.
I hate it when you make me laugh,
even worse when you make me cry.
I hate the fact that you didn't call,
and i hate it when you're not around
But mostly I hate the way I don't hate you,
not even close' not even a little bit'
not even at all.

A patak és a szikla összecsapásakor a patak kerül ki győztesen. Nem az ereje, hanem a kitartása miatt.

Ne becsüld le magad, értékes vagy, hisz Isten nem csinál selejtet.

Úgy tanulj, mintha sosem halnál meg és úgy élj, hogy mindig gondolj a halálra.

Ha hibázol a szívedre ne vedd, a hiba a szeretethez vezet. Aki meglátja magában a hibát, az másoknak is könnyen megbocsát.

A szeretetnek nincs határa, nincs mértéke s nem váltható pénzre, ebből is látszik nem ember alkotta.

Ne félj az elválástól. Ugyanis olyan, mint a szél, a kis tüzeket eloltja, a nagyokat fellobbantja.

Többnyire alábecsüljük egy mosoly, egy simogatás, egy kedves szó, egy figyelő tekintet, egy őszinte bók vagy csekélyke törődés erejét, pedig mind képes rá, hogy új irányt szabjon életünknek.

- Ki az abszolút bátor?
- Aki tök részegen, éjjel 4-kor hazaérve a kezében seprűt tartó, tomboló
feleségét megpillantva azt meri kérdezni, hogy:
- Takarítani fogsz, vagy csak elrepülsz valahová?

Az amerikai, a japán és az orosz motorbalesetet szenvednek. Bekerülnek a
korházba. Az orvos bemegy a japánhoz és kérdezi:
- Magával mi történt?
- Menni Yamaha. Menni kétszáz. Jönni fa. Bumm.
Bemegy az amerikaihoz és kérdezi:
- Magával mi történt?
- Menni Honda. Menni kétszáz. Jönni szalagkorlát. Bumm.
Bemegy az oroszhoz és kérdezi:
- Magával mi történt?
- Menni Simpson. Menni negyven. Többiek elhúzni kétszáz. Azt hinni állni.
Leszálni. Bumm.

Pistike kérdezi a tanárnőtől:
- Tanárnő, hogyan esik a hó visszafelé?
- Sehogy, miért kérdezel ilyen hülyeségeket?
- Mert anya azt mondta, hogy vigyek magammal kabátot, mert lehet, hogy
visszafelé esni fog a hó!

Először utazik a székely bácsi a repülőn. Kérdezi a stewardestől:
- Mondja kedves, aztán van-e itt elég ejtőernyő mindenkinek?
- Nagyon ritka, hogy egy repülő lezuhanna, így mi nem tartunk ejtőernyőt!
- Hát a hajók is ritkán süllyednek el, aztán ott mégis mindig van
mentőcsónak... pedig gondolom úszni többen tudnak, mint repülni!