Szövegládám:)

Kosztolányi szerintem zseniális:)Rímhasználata és humora mindenképp figyelemreméltó:)Eddig még csak jó versével találkoztam:)(Remélem ez így is marad.)

Az akrosztichon: versfőkbe (vagy a vers más részébe, pl. a sorvégre) rejtés, azaz valamilyen információnak, pl. a szerző nevének vagy üzenetének elhelyezése. A reneszánszban divat volt, Balassi Bálint is élt vele.

Forrás: http://enciklopedia.fazekas.hu/verstan/Akrosztichon.htm

Kosztolányi Dezső: Nyár, nyár, nyár

Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár még, egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ez ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.

Tanárnő erre tetszett gondolni?

Voltatok már úgy, hogy tele voltatok kérdésekkel? Most én is így vagyok. Vajon az embernek honnan erednek a könnyei? Mert nekem már kezd elegem lenni, hogy állandóan sírok. Komolyan, elég idegesítő. De persze megvan az oka. De ezt most inkább hagyjuk. Csak muszáj volt ezt leírnom:)

Tanárnő!Meddig lehet megírni az a magyarhon-os meg még kettőről a verset?Mert mostanában nem volt időm és szívesen megírnám, de ha már késő nem baj.:(

gondolkodik: ötletel (köznyelvi), tépelődik(köznyelvi), töpreng,(köznyelvi) spekulál,(szlenges) morfondíroz(irodalmi), tanakodik(köznyelvi), rágódik(szlenges), jár az esze,(szlenges) tűnődik(köznyelvi), agyal(szlenges), töri a fejét(köznyelvi) stb.

néz: szemlél(köznyelvi), tekint(irodalmi), mustrál(köznyelvi), stíröl(szlenges), les(,köznyelvi) méreget(köznyelvi, szlenges), kukkol(szlenges), szemrevételez(köznyelvi), legelteti a szemét(szlenges, durva), vizslat(szlenges), rászegezi a tekintetét(köznyelvi), kukkerol(szlenges), figyel(köznyelvi), bámul(durva, köznyelvi) stb.

magas: nyúlák(köznyelvi), colos(szlenges), nyurga(köznyelvi), sudár,(népies) égimeszelő(szlenges), nyakigláb(szlenges), hórihorgas(szlenges), óriás(köznyelvi) langaléta(köznyelvi), délceg(irodalmi) stb.

buta: gyagya(köznyelvi), hülye(durva), lüke(köznyelvi), dilis(köznyelvi) lökött(köznyelvi) buggyant(köznyelvi), pupák(szlenges), agyilag zokni(durva,szlenges), ostoba,(köznyelvi) bumburnyák(köznyelvi, szlenges), tökfilkó(köznyelvi), húgyagyú(durva,szlenges) stb.

iskola: isi(szlenges), tanoda(népies), tanintézet(köznyelvi,régies), suli(szlenges), oskola (népies)stb.

ruha: gúnya(szlenges), gönc(szlenges), hacuka(szlenges), öltözet(köznyelvi, irodalmi), szerkó(szlenges), szerelés(szlenges), öltözék(köznyelvi), ruci(szlenges), dressz(köznyelvi) rongy(szlenges), viselet(népies) stb.

Egyik éjszaka egy férfinek volt egy különös álma. Azt álmodta, hogy a tengerparton együtt sétál Jézussal. A lábnyomok a férfi életútját ábrázolták. Az egyik pár lábnyom az övé, a másik Jézusé volt.
Mikor a férfi életének az utolsó szakaszához ért, visszatekintett az egész életére. Azt vette észre, hogy életének legnehezebb időszakainál, csak egy pár lábnyom van a homokban, nem pedig kettő.
A férfit nagyon nyugtalanította a dolog, így Jézushoz fordult és ezt kérdezte: "Uram! Te azt ígérted, hogyha melletted döntök, akkor egész életemen át velem leszel. De ahogy végignézem az életemet, a legnehezebb időszakoknál csak egy pár lábnyomot látok. Én ezt nem értem! Miért éppen akkor hagynál magamra, amikor a legnagyobb szükségem van rád!"
Jézus szelíd hangon így válaszolt:
"Drága gyermekem, Én szeretlek téged, és soha nem hagynálak magadra! A legnagyobb megpróbáltatások és szenvedések ideje alatt valóban csak egy pár lábnyomot láthatsz. De ez csak azért van, mert akkor a karjaimban hordoztalak."

Azt hiszem nem kell ehhez hozzáfűzni semmit, mert nem érdemes, hiszen ez a történet mindent elmond.:)Nem is szeretném elrontani ezt a gyönyörű történetet az én hülye hozzáfűznivalóimmal.:)

Az alábbi történet a Koppenhágai Egyetemen esett meg, egy fizika vizsgán:
- A kérdés így hangzott: "Írja le, hogyan mérhető meg egy felhőkarcoló magassága egy barométer segítségével!"
- Az egyik hallgató válasza:
"Fogsz egy hosszú kötelet, rákötöd a barométer tetejére, majd a barométert lelógatod a földig. A kötél hosszúságának és a barométer magasságának összege megegyezik a felhőkarcoló magasságával."
Ez az eredeti magyarázat azonban a vizsgáztatót meglehetősen feldühítette, így a vizsga nem sikerült. A diák azonban nem hagyta magát, mivel szerinte a válasza abszolút helyes volt. Az egyetem vezetősége így kijelölt egy független bírát, aki megállapította, hogy bár a válasz helyes volt, ám semmiféle fizikai ismeretet nem tükrözött. A probléma megoldására behívatta magához a hallgatót, és hat percet adott neki arra, hogy szóban bebizonyítsa, a fizikai alapismeretek birtokában van.
A diák öt percig szótlanul ült, a homlokát ráncolva gondolkodott. A vizsgabiztos figyelmeztette, hogy vészesen fogy az idő. A diák ekkor megszólalt, és megjegyezte, hogy annyiféle magyarázatot tud, hogy nem tudja kiválasztani, melyiket is adja elő. A biztos nógatására aztán belekezdett:
- Nos, az első ötletem az, hogy megfogjuk a barométert, felmegyünk a felhőkarcoló tetejére, és ledobjuk onnan. Mérjük a földet éréséig eltelt időt, majd a kérdéses magasságot kiszámítjuk a "H = 0.5g x t négyzet" képlettel. Viszont ez a módszer nem túl szerencsés a barométer szempontjából.
- Vagy pedig abban az esetben, ha süt a nap, megmérhetjük a barométer magasságát, és az árnyékát. Ezután megmérjük a felhőkarcoló árnyékának hosszát, és aránypárok segítségével kiszámíthatjuk a magasságát is.
- De ha nagyon tudományosak akarunk lenni, akor egy rövid zsinórt kötve a barométerre, ingaként használhatjuk azt. A földön és a tetőn megmérve a gravitációs erőt, a "T = 2 pi * négyzetgyök(1 / g)" képlettel kiszámíthatjuk a kért magasság értékét.
- Vagy, ha esetleg a felhőkarcoló rendelkezik tűzlétrával, akkor megmérhetjük, hogy az a barométer hosszánál hányszor magasabb, majd a barométert megmérve egyszerű szorzással megkapjuk a kívánt eredményt.
- De ha Ön az unalmas, bevett módszerre kíváncsi, akkor a barométert a légnyomás mérésére használva, a földön és a tetőn mérhető nyomás különbözetéből is megállapítható a felhőkarcoló magassága. Egy millibar légnyomás különbség egy láb magasságnak felel meg.
Tudja, itt az egyetemen mindig arra buzdítanak bennünket, hogy próbáljunk eredeti módszereket kidolgozni, ezért kétségtelenül a legjobb módszer a felhőkarcoló magasságának megállapítására az, ha a hónunk alá csapjuk a barométert, bekopogunk a portáshoz, és azt mondjuk neki: "Ha megmondod, milyen magas ez az épület, neked adom ezt a szép új barométert!"
(A történet csattanója, hogy ezt a renitens diákot Niels Bohr-nak hívták, és ő a mai napig az egyetlen fizikai Nobel-díjas dán fizikus.)

- Móricka! - Mondd meg nekem, melyik a legnemesebb fém!
Móricka néma csendben áll a padban.
- Úgy van kisfiam, eltaláltad. Hallgatni arany...

- Hogy hívják a Vatikán focicsapat edzőjét?
- ???
- Tréningatya.

- Mit küldtek volna az ukránok nekünk levélben, ha mi nyerjük a foci EB pályázatot?
- ???
- Jók voltatok... Stop. Gratulálunk... Stop. Földgáz... Stop. Kőolaj... Stop.

Pistikééknél az iskolában szülői értekezlet van. Az elfoglalt szülők helyett Pistike nagymamája vesz részt rajta.
A tanárnő panaszkodik Pistikére:
- Az Ön unokája több tantárgyból is kettest fog kapni, matematikából meg is fog bukni.
- És ötöse nem is lesz? - kérdezi a nagymama.
- De lesz, magatartásból. Mert egyébként aranyos, szófogadó kis fiú - mondja a tanárnő.
- Na látja: amire én tanítom abból 5-ös, amire pedig önök, abból megbukik!

- Tengerparton van egy kő. A kövön ül egy nő. Míg a nő mormolja imáját, a tenger hulláma nyaldossa a térdét...
- De Pistike, ez nem is rímel.
- Nyugi-nyugi, semmi aggály, lesz majd rím, ha jő a dagály!

Bemegy az első cowboy az ivóba, lelövi a pultról az egyik söröskorsót:
- I'm Bob - mondja.
Bemegy a második cowboy az ivóba. Lelövi a kalapot a kocsmárosról:
- I'm Jack - mondja.
Bemegy a harmadik is az ivóba, lelövi a kocsmárost:
- I'm sorry - mondja.

 Az apa nyitogatja a gyerek ellenőrzőjét.
Matek egyes, durr egy pofon.
Olvasás egyes, durr egy pofon.
Ének ötös, durr egy pofon.
A gyerek méltatlankodva így szól:
- De apa, ének ötös, miért kaptam a pofont?
- Mert két egyes után még volt kedved énekelni.

- Milyen ige a "ver"? Cselekvő vagy szenvedő? - kérdezi a tanár úr Pistikétől.
- A tanár úrnak cselekvő, nekem pedig szenvedő...

A tanítónéni a "tragédia" fogalmát szeretné megtanítani a gyerekeknek. Meg is kérdezi Pistikét, hogy tudna-e példát mondani a tragédiára. Pistike nem habozik:
- Hát például tragédia az, hogy a nagypapámnak döglenek a disznói!
- Nem Pistike, tévedsz: ez valóban nagy baj, de nem tragédia! A tragédia az volna, ha a mi nagy vezérünk, Rákosi elvtárs hirtelen és váratlanul elhalálozna! Érted?
Néhány hét múlva szakfelügyelő érkezik az iskolába, és a tanítónéni imponálni szeretne neki, ezért ismét előveszi a témát, amit már olyan jól elmagyarázott.
- Gyerekek, meg tudná nekem valaki mondani, mi a különbség a baj és a tragédia között? Pistike?
- A tragédia az, ha a mi nagy vezérünk, Rákosi elvtárs hirtelen és váratlanul meghal. Az tragédia! De nem baj! A baj az, hogy a nagyapámnak döglenek a disznói...

Pistike hazamegy az iskolából. Azt mondja anyukájának:
- Anya, van egy jó hírem, meg egy rossz hírem.
- No, kisfiam, mi a jó hír?
- Az, hogy leégett az iskola.
- Jézusom, akkor mi lehet a rossz hír?
- Hogy a tanároknak is sikerült kimenekülniük.

Pistike bőg, mikor az anyja hazaér. Kérdezi, mi a baj?
- Az apu kétszer is megvert.
- Miért?
- Megmutattam az ellenőrzőt.
- És?
- Tele volt egyessel, kettessel.
- Ezt megértem, de miért vert meg másodszor is?
- Mert kiderült, hogy az ő gyerekkori bizonyitványát mutattam meg.

Pistikét a suliról faggatja a szomszéd néni:
- És melyik a kedvenc tárgyad az iskolában?
- A csengő.

Móricz újított a parasztábrázolás terén. Mikszáthtal ellentétben Móricz a paraszti társadalmat rétegzettnek látta és úgy is ábrázolta. Móricz műveiben inkább a legszegényebb parasztok sorsával, életével foglalkozik. Móricz hősei nem tudatos hősök. Móricz műveiben realista ábrázolásmódot figyelhetünk meg, mely naturalista elemekkel vegyül. Az író a történetet vagy külső nézőpontból írja le vagy saját magát is belehelyezi a történetbe.

Móricz a Tragédia című művet 1909-ben írta, melyet első korszakos műveihez soroljuk, Ezekben, a művekben Móricz a parasztok, és a kisvárosi polgárok életéből meríti történeteit.

Móricz a Tragédia című művének műfaja novella, melyet több szempontból lehet elemezni. Először a főszereplő jellemét emelném ki. Kis János egy jelentéktelen személy, amire beszélő neve is utal. Családos ember, hiszen van felesége és egy kisfia, akikkel rossz a kapcsolata. Feleségét megveri, ha nem tetszik neki az az étel, amit elé tesz. Kis János ösztön-ember, hiszen nem tudatosan, hanem mechanikusan végzi dolgait. Kicsinyes dolgok vezérlik semmi kis életét, hiszen Sarudy-t akarja kienni a vagyonából, aki a munkát adta Kis Jánosnak. A főszereplő csak egyszer nevetett jóízűen, amikor az apja meg akarta verni, mert megevett egy tál galuskát. A novella szerkezete lineáris. Az író in medias res-szel indít. Az egész cselekmény csupán másfél napot ölel fel, és csak 3 helyszínen játszódik. Először a gabonaföldön játszódik a történet, amikor Kis János evés után lefeküdt aludni, majd utána dolgozik a többi munkással, majd hazamegy. Az otthonáról nem tudunk lényegében semmit, csak azt, hogy felesége ciberelevest főzött neki. A következő helyszín Sarudy lányának lakodalma, ahol Kis János minden fogásból eszik és megpróbálja kienni Sarudy-t a vagyonából. A mű címe lehetne műfajjelölő cím, de nem az. Hiszen a tragédia egy olyan műfaj, melyben a történet során értékvesztés történik. Ebben a műben szó sincs ilyesmiről. Ezért a cím és a szöveg között iróniát vehetünk észre. A novella nyelvezete egyszerű, a köznyelvhez közelít. Az író ezzel a nyelvezettel nem emeli irodalmi magasságokba a művet, ami szerintem érthető, hiszen egy kicsinyes emberről szól, akit kicsinyes céljai vezérlik.  A cselekményt az író külső nézőpontból ábrázolja, de abban biztosak lehetünk, hogy nem egy falubeli írja le a történetet, hiszen Kis János senki sem veszi észre. A novella nézőpontja tárgyilagos, nincsenek benne érzelmi töltések sem a főhős iránt, sem senki iránt. Ez a nézőpont kiélezi az iróniát a cím és a szöveg között. A novellában megtalálható néhány motívum. Például a ^{foltozott fazék}, melyet a főhős le akar rúgni magáról, és ez a cselekedet olyannak hat, mintha a szegénységet akarná lerúgni magáról. Az ^ételek is lehetnek motívumok. A zsírban tocsogó ételek egyértelműen a gazdagságot szimbolizálják, míg azok az ételek, amelyekben nincs zsiradék, azok a szegénységet. A novella _tanulsága szerintem az, hogy ha ugyanilyen kicsinyes célokért - mint például az evés – harcolunk, akkor könnyen pórul járhatunk. Ezzel mutat rá Móricz arra, hogy ne éljünk így, ilyen kicsinyes célokért. Ezért a tanító szándék miatt akár példázatnak is tekinthetjük.

Nekem őszintén szólva nem tetszik Móricz naturalista ábrázolásmódja. Mert nagyon nem vagyok oda a horror-szerű dolgokért, de ez a mű nem is annyira horrorisztikus, mint például a Szegény emberek, vagy a Barbárok. De ahogyan megfogalmazza, amit mondani szeretne, hát az fantasztikus.

Csak egy perc

Egy perc és megcsókol az Élet,
Testem vidám, lángoló katlan.
Égnek a nők, a házak, utcák,
A szívek, álmok. Minden ég
És minden halhatatlan.

Egy perc és kis ördögök jönnek:
Üstökkel a lángot lohasztják.
Jön a kétség, a húnyás, nagy Fagy.
A sár jön s tán eszünkbe jut
Egy vasalatlan nadrág.

Egy perc és szörnyü buta balság
Ül mellünkre jeges üleppel.
Röhögést hallunk: „Lapos erszény,
Bajos ember, kis valaki,
No-no, lassan a testtel.”

Egy perc és meghal minden bennünk.
Meghal a mesebeli herceg,
Meghal az Öröm. S mi sóhajtunk:
„Rossz Isten, adnál legalább
Csak tízszer ennyi percet.”

Nagyon teszik ez a vers. Főleg azért mert ez is Ady jó verseié közé tartozik. Másrészt viszont úgy akadtam rá véletlenül. Amikor keresgéltem, nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen versre fogok rátalálni.

Minden ember tudja és tapasztalta, hogy egyetlen perc alatt sokmindent lehet csinálni, csak rajtunk múlik, hogy ez a valami jó vagy rossz lesz. Ahogy Ady is írja az első szakaszban egy perc alatt telhetünk el örömmel. A második szakaszban azonban egy perc alatt az örömnek a lángját le is lehet lohasztani. A harmadik versszak is ugyanilyen reménytelen, ismét csak a rosszat vagyunk képesek tenni egy perc alatt. Nyilvánvalóan az utolsó szakasz a legpesszimistább. Hiszen egyetlen perc alatt képes meghalni bennünk minden. A jó és a rossz is egyaránt. És amikor minden meghal bennünk, nem magunkat okoljuk, hogy nekünk kellett volna másképp csinálnunk valamit. Nem mi az Istent hibáztatjuk, hogy kevés időt adott nekünk. De ez nem így van. Távolról sem. Mindenki megkapta az esélyét arra, hogy életében belátása szerint cselekedjen. Először mindig magunkban kell keresni a hibát. Ezt ne feledjétek el soha.

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora.
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az Élet melódiája.
Ez a fekete zongora.

Fejem zúgása, szemem könnye,
Tornázó vágyaim tora,
Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szivemnek vére
Kiömlik az ő ütemére.
Ez a fekete zongora.

KIEGÉSZÍTÉS:

Egyértelműen a halál jelenik meg ebben a versben. Mégpedig az a fajta halál, aminek nincs értelme, vagyis céltalan. A vak mester Istent szimbolizálja, aki irányítja az életet.

Meg akarlak tartani

Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.

Öledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.

Mikor legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.

Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kivánlak.

Testedet, a kéjekre gyúltat,
Hadd lássam mindig hóditón,
Illatos vánkosán a multnak.

Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.

Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.

Álmom: az Isten

Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,
Utam: a nagy Nihil, a Semmi,
A sorsom: menni, menni, menni
S az álmom: az Isten.

Vele szeretnék találkozni,
Az álmommal, nagy, bolond hitben
S csak ennyit szólni: Isten, Isten
S újból imádkozni.

Nem bírom már harcom vitézül,
Megtelek Isten-szerelemmel:
Szeret kibékülni az ember,
Mikor halni készül.

Ez a vers a Vér és arany című verseskötetben található. Ez a vers egy állapotot rögzít. méghozzá az istenkeresés állapotát. Nincsenek benne cselekvő igék. sem bibliai utalás. Az Isten nincs közvetlenül megszólítva és nincs kapcsolat a költő és Isten között. Isten ebben a versben láthatatlan. Ez az istenes vers nem Istenről szól, hanem a költőről. Mivel tudjuk azt, hogy Ady szimbolista, ezért már meg sem lepődünk, hogy a Nincsen nagy kezdőbetűvel van írva, ami a céltalanságot jelenti ebben a versben.

Pénteken kikaptuk a magyar esszés dogát. Hát megint nem lett valami hűdeszuper. Eléggé lelombozott, mert nem hiszem el, hogy írom ezt a nyavalyás blogot és nem fejlődök semmit. Na de ezt most inkább megtartom magamnak.

Valaki légyszí magyarázza el nekem, hogy mi a fene az az esszé?????Mert hogy nem verselemzés, azt már a jegyemből lekövetkeztettem.

Ady A Sion-hegy alatt című versét 1908-ban írta. (Illés szekerén című verseskötet) A versben rengeteg szimbólum található. Vegyük először a hegyet. A hegy lehet a Mennyország (Isten lakhelye) vagy a Golgota. Vagy akár vehetjük bibliai utalásnak.(Mózes) A harangok is (Isten harang alakú kabátja is)  lehetnek szimbólumok, hiszen a harangok a templomokban vannak, és az embereket hívják Isten házába. Az égő kövek utalhatnak a bibliai égő csipkebokorra. Aki keresztény az tudja, hogy a Sion-hegy (jeruzsálemi szenthely) és a Sínai-hegy nem ugyanaz. A lírai én szeretne találkozni Istennel, de ez a találkozás nem hoz jót a lírai én számára. Ady Istent egy öreg, fehér szakállú, kopott, ráncos ’hajléktalan’-nak mutatja be. Ez Ady jellemző ábrázolásmód, úgynevezett személyes Istenkép, hiszen úgy látja Istent, ahogy ő elképzeli. Visszatérve a szimbólumokra, a lámpás is lehet egyfajta szimbólum, hiszen a lírai én keresi Istent. A lírai énről kiderül, hogy felnőtt, sok mindent élt át, hiszen rongyolt lélekkel rendelkezik és balsorsa végigkísérte eddigi életét. Isten sokféleképpen kommunikál. _{Nem beszél, de simogat, harangoz, vár} a lírai énre és bekönnyezi arcát. A lírai én kezet csókol Istennek és beszél hozzá, de ^{imádkozni nem tud, sőt még Isten nevét sem tudja}. A legnagyobb baj szerintem az, hogy a lírai én nem tudja Isten nevét. Ez pedig óriási baj, hiszen ha tudjuk valakinek a nevét, akkor birtokoljuk őt. Lényegében mondhatjuk azt, hogy Isten és a lírai én elkommunikálnak egymás mellett, ezért nem jön létre a kapcsolat.

A költő egy múltbeli történetet mesél el, de úgy hogy a verset e jelenlegi állapotában írta.  A mai ember számára a vers üzenete az, hogy az Istenbe vetett bizalmat, nem szabad elveszíteni.

Nekem tetszik ez a vers. Ez a második kedvenc istenes verse. Nekem elsősorban az üzenete tetszik, amit szerintem minden embernek meg kéne fogadnia.

Ady a Harc a Nagyúrral című verset 1905-ben írta. (Új versek című verseskötet Szűz ormok vándora ciklusában) Ez egy balladaszerűen megkomponált vers. A Nagyúr csupa rossz tulajdonsággal bír. A Nagyúr erősebb, mint a lírai én, disznófejű, sertéstestű, kegyetlen. Tele van pénzzel, még a bőre alatt is arany van, de nem ad a lírai énnek. A Nagyúr olyan, mintha a pénz és a gazdagság bálványa lenne. ^{Nem beszél, csak néz és kineveti a lírai ént}. Alkonyatkor játszódik a történet „ezer este múlt ezer estre”, mely az örökkévalóság és kozmikusság érzését keltik. A helyszín a tengerpart, ami a költészetben az életet szimbolizálja. Mivel nem tud az élet partján hadakoznak és nem tudja legyőzni a Nagyurat, ezért nem tud úgy elkezdeni élni, ahogyan szeretne.

Őszintén szólva nekem annyira nem tetszik ez a vers, mert nagyon elvont. Persze tudom, hogy ez a vers a létharcversek csoportjába tartozik, de akkor is. Persze fontos az embereket ráébreszteni arra, hogy a pénz megváltoztathatja őket, de ez a költemény nekem nagyon durva. Talán azért mert én a HAPPY END-hez vagyok szokva és nem a TRAGÉDIÁ-hoz.

Ady Az Úr érkezése című verset 1908-ban írta. (Illés szekerén című verseskötet) Ady nem volt tételesen vallásos. Édesapja katolikus, édesanyja pedig református volt, ezért keverednek istenes verseiben mindkét vallás sajátosságai. Istenes költészetére a lelki bizonytalanság és istenkeresés a jellemző.

Ady ebben a költeményében egy megvalósult találkozást ír le Istennel, amely nem olyanra sikerült, mint amilyenre számított. Isten akkor lepte meg, mikor magányos és szerencsétlen volt a lírai én. Isten nem hatalmas pompával, hatalmát fitogtatva, hanem némán, szeretettel közeledett a lírai én felé. A harmadik versszakban a találkozás következményét látjuk. A lírai én hiú szemei (szinekdoché) megvakultak és ifjúsága meghalt. A lírai én a találkozás hatására egy másik korszakba lépett, mondhatni felnőtt, de ő még felnőtt fejjel is képes látni Istent. A lírai énnel ellentétben más emberek hajlamosak a kor előrehaladtával mellőzni Istent.

Nekem ez a kedvenc istenes versem. El is mondom, miért. Ebben a versben a lírai nem él át kudarcot, hiszen találkozik Istennel. Az is nagyon tetszik ebben a műben, hogy Isten nem a hatalmával akarja jobb belátásra bírni a lírai ént, hanem pusztán végtelen szeretetével. És ahogy Ady leírja, hogy egy új korszakba lépett. Csodálatos.  Ahogy megszerkesztette és ahogy megfogalmazta.:) Nagyon-nagyon tetszik ez a vers.:)

Ady A Halál rokona című verset 1907-ben írta. (Vér és arany című verseskötet) A mű 3 hosszabb és egy feleakkora sorból áll, azért, hogy nyomatékosítsa a halált. A vers lényegében azt sorolja fel, hogy mit szeret a lírai én, ezért válik az egész vers katalógusszerűvé. Az olvasó úgy érzi, mintha a lírai én belefáradt volna a jó dolgokba, ezért szereti például a beteg, hervadt rózsákat. Én olvasás után szecessziósnak tituláltam a verset, hiszen egy dekadens témáról, a halálról ír. A költemény versszakai felsorolják, hogy a lírai én, mit szeret. Szereti az elmúlt szerelmet, a hervadt rózsákat, a szomorúságot, a halált, az elmenőket, a sírókat, a lemondást, a betegeket, csalódottakat, a rokkantakat. Csupa-csupa negatív dolgot szeret. Nyomatékosítás céljából megismétli az első versszakot, mely a vers kereteként is szolgál.  Ezzel is kifejezi, hogy ő tényleg a Halál rokona.

Aki elolvassa, láthatja, hogy a vers kulcsszava a „szeretem” szó. Nekem az volt furcsa ebben a versben, hogy a cím valami negatív hangulatot sugároz, és persze a vers tartalma is, de hogyan lehet egy ennyire rossz dolgot, mint a halál a szeretem szóval kifejezni. Ady ezt mutatta meg ebben a költeményében. Számomra ez egy nagyon furcsa dolog, hiszen az átlag embernek (magamat is beleértve) a szeretet szó egyfajta pozitív kicsengéssel bír.

Ady A magyar Messiások című művet az 1907-es Vér és arany című verseskötetében helyezte el. A magyarságversekhez soroljuk, hiszen Magyarországról beszél.

A költő szándékosan (hogy felfigyeljük rá) 2 hiányos összehasonlítással kezd. Mivel Ady szimbolista költő, ezért a Messiás természetesen egy szimbólum. Ez a szimbólum feloldható úgy, hogy például Jézusra, gondolunk, aki az emberiségért szenvedett és egyfajta áldozat.  A költő eltúlozza a rossz helyzetet, hiszen az ezerszer szót kétszer is megismétli. Ady T/3. személyben írja a verset, ezáltal eltávolítja magától a Messiásoktól. Az utolsó két sor számomra a teljes reménytelenséget és kétségbeesettséget sugározza.

A Messiás általában reményt hoz, és amiért a költő megismétli azt, hogy semmit se tehettek reményvesztetté válik Magyarország helyzete.

Ady a Párisban járt az Ősz című verset 1906-ban írta, melyet az Vér és arany (1907) című verseskötetben találhatunk meg.

Az Ősz, mint toposz a költészetben az elmúlás és a halál szimbóluma. A vers műfaja dal, méghozzá ^{impresszionista,} hiszen egy pillanatot ábrázol, jelen esetben azt amikor az őszi szél susog. A műben ^{lírai ént meglátogatja a halál}. A halál végigvonul az egész versen. Az Ősz, a falevelek hullása, a Szent Mihály útja, az elhamvadó versek és a nyögő lombok mind-mind a halálhoz kapcsolódnak. A mű hangulata az Ősz szimbólum miatt melankolikus, szomorú. A harmadik versszakban az Ősz súgott valamit a lírai énnek, ami hatással volt a lírai én hangulatára, gondolkodásmódjára.

Számomra ez a vers nagyon furcsa. Ha ősszel olvassa az ember természetesnek és nyugodtnak hat, hiszen ősz van. Ilyenkor az ember mindig nyugodtabb és el tud viselni egy ilyen mélyebb üzenetű verset. De ha tavasszal (a szerelem időszakában) akkor éppen ellenkezőleg. Az olvasónak nyugtalan érzése támad, mely felhoz olyan emléket is, amelyek szomorúak, természetellenesek. Hiszen tavasszal az ember pörög, megy ide-oda és nincs ideje, vagy csak egyszerűen nem esik jól neki egy ilyen mondanivalójú vers. Egyszóval mindenkinek azt ajánlom, hogy ezt a verset csak ősszel olvassa.

Ady A Tisza-parton című verset 1905-ben írta és az Új versek (1906) című verseskötetében helyezte el. Mint az összes első korszakban írt versre, erre a versre is jellemző az újítás. A verselésben is újít, hiszen ez a vers bimetrikus verselésű.

Ez a vers egy idő-és értékszembesítő vers. Az első versszakban a pozitív, jó múltat ismerjük meg, amikor a lírai én a Gangesz partján élt. A költő pozitív jelzőkkel illeti a mesés kelet világát. Az álmodozás, a remény, a gyerekkor és a művészet nyert tért a Gangesz partjainál. A második versszakban a negatív jelen térül az olvasó elé. A Tisza vidéke jelenik meg, ahol az álom-bakók (lényegében álomrombolók), az agresszió, az üresség és a műveletlenség a legjellemzőbb. A vers utolsó sora egy költői kérdés, mellyel azt hangsúlyozza a költő, hogy nem képes rájönni mit keres a Tisza partján.

Szerintem ezt a verset joggal soroltuk az Ugarversek csoportjába, hiszen Magyarországról (is) szól. Én úgy éreztem a vers elolvasása után, hogy Ady szeretne változtatni Magyarország elmaradott helyzetén, de egyszerűen nem tud semmit tenni. Úgy gondolom, hogy Ady ezt a végső kétségbeesésében írhatta, hiszen a tehetetlenség a legrosszabb a világon. És végül szerintem azért csak a Kelethez hasonlította a költő Magyarországot, mert tudta, hogyha egy még fejlettebb országhoz hasonlítja, akkor az emberek majd úgy érzik, hogy Ady nem szereti a hazáját. És talán reményvesztettek is lesznek az emberek, hiszen nem lehet egy ilyen elmaradott országot nagyon gyorsan a fejlett országok közé emelni.

Majdnem elfelejtettem, hogy szerettem volna írni pár sort a márc. 15-ei színházról. Hála Zsaklinnak (ezúton is köszi) , hiszen szólt hogy lenne ez a színáz. Én meg nagy színházfan vagyok, szóval természetesen belementem. A darabbal már voltak fenntartásaim. Ki tudja elképzelni, hogy a Kőműves Kelement valamelyik társulat színpadra viszi????Ráadásul rockdarabként???

Hát elég érdekes volt. de szerintem nagyon jó volt. természetesen nem volt hosszú.:) Azt a tényt leszámítva, hogy nem volt érdemleges pasi a darabban egy mondat megütötte a fülemet, amin azóta is sokat jár az agyam. Az egyik kőműves azt mondta: "Hinni nem azért kell, mert szükséges, hanem azért mert hinni jó." (Asszem valahogy így volt.)

Móricz 1932-ben írta a Rokonok című regényét. (melyet szerencsére nem kellett elolvasni. J) Móricznak ez a művét még a második korszakába soroljuk, hiszen a gentrytéma jelenik meg benne.

A helyszín Zsarátnok, egy fiktív alföldi város, ahol a gazdagok ’Zsebre Vágnak’ mindenkit. Valószínűleg a 20-as évek végén vagy a 30-as évek elején játszódhat. A főszereplő dr. Kopjáss István, aki egy becsületes főügyész. Őt csak azért választják meg erre a posztra, mert azt gondolják, hogy könnyen befolyásolható, hiszen még nincs nagy tapasztalata a simlis ügyeket tekintve. A főszereplő felesége Szentkálnay Lina, aki egy becsületes nő. Ő nem tud kibújni a bőréből, hiába varrattat magának új ruhát. A mű kapcsán kiderül, hogy a gazdagok, és a szegények között természetesen hatalmas szakadék tátong. A cselekmény során kiderül, hogy majdnem mindenki akivel a sors összehozza Kopjásst, az rokon. A szegény rokonok valóban a rokonai, akik pénz szűkében kénytelenek a főügyészhez fordulni. Hiszen Berci bácsi szenet szeretne eladni (rásózni) a városra, Kati néni egy időre beköltözik Kopjássékhoz stb. A gazdag rokonok pedig ajánlatokkal halmozzák el Kopjásst, aki azt se tudja, melyiket fogadja el.

A regény végén Kopjáss öngyilkos lesz, hiszen egy simlis ügyre szeretett volna fényt deríteni, amihez megvolt minden bizonyítéka, de nem sikerült neki.

(Kiegészítés lesz, csak nem nagyon fogtam fel a filmet.)

Ez bejegyzésnek számít? Mert nem kellet elolvasni és csak a filmet láttuk.

Ady Lédával a bálban című verse az 1907-es Vér és arany című verseskötetében jelent meg. Mivel ezt a verseskötetet még jócskán Ady első korszakához soroljuk, ezért természetesen jellemző rá az újítás. 

A címből is kiderül, hogy az a nő akivel a lírai én (alias Ady) belép a bálterembe az Léda (alias Diósiné Brüll Adél). Egy érezhető ellentétszerűség van a ’mi’ és az ’ők’ között. A bálteremben lévő ifjakat és leányokat csupa pozitív jelzővel illeti Ady: boldog, parfümös, élő, rózsakoszorús. A bálteremben sikolt a zene, hiszen az ifjak vígadnak. A bálozók rettegve nézik a belépőket (Ady és Léda). A belépőket, akik megzavarják a mulatozást, a költő negatív jelzőkkel sújtja: hervadt, régi-rózsakoszorúsak, halottak. A halott pár szétrombolja a bál víg hangulatát. A zenével teli teremben hirtelen baljós hangulat lesz úrrá: elhal a zene és elalusznak a lángok. Még a versben megjelenő színek is ellentétet sugároznak. A halott pár viselkedése, cselekvése kihatással van a boldog párok hangulatára is, vagyis a jelenre. A bús párra a sötét színek, leginkább a fekete illik, viszont a jókedvű bálozókra az élettelteli színek a jellemzőek, mint például a rózsaszín és a piros.

A vers hangulata versszakról versszakra változik. Az elsőben baljós, a másodikban boldog és a harmadikban a teljes boldogtalanság lesz úrrá. Mivel Adyt szimbolistának tartjuk, ezért szerintem ebben a versben a történtek nem történtek meg valójában, inkább csak a költő lelkében zajlanak az események. Hiszen tudjuk a költő életrajzából, hogy Lédával való kapcsolata nem mindig volt habostorta.

Ez a vers annyiban hasonlítható össze a Héja-nász az avaron című verssel, hogy mindkettőben megjelenik a halál és az elmúlás gondolata. (Szerintem a Héja-nász az avaron sokkal de sokkal szenvedélyesebb, mint a Lédával a bálban.)