Ady Az Úr érkezése című verset 1908-ban írta. (Illés szekerén című verseskötet) Ady nem volt tételesen vallásos. Édesapja katolikus, édesanyja pedig református volt, ezért keverednek istenes verseiben mindkét vallás sajátosságai. Istenes költészetére a lelki bizonytalanság és istenkeresés a jellemző.

Ady ebben a költeményében egy megvalósult találkozást ír le Istennel, amely nem olyanra sikerült, mint amilyenre számított. Isten akkor lepte meg, mikor magányos és szerencsétlen volt a lírai én. Isten nem hatalmas pompával, hatalmát fitogtatva, hanem némán, szeretettel közeledett a lírai én felé. A harmadik versszakban a találkozás következményét látjuk. A lírai én hiú szemei (szinekdoché) megvakultak és ifjúsága meghalt. A lírai én a találkozás hatására egy másik korszakba lépett, mondhatni felnőtt, de ő még felnőtt fejjel is képes látni Istent. A lírai énnel ellentétben más emberek hajlamosak a kor előrehaladtával mellőzni Istent.

Nekem ez a kedvenc istenes versem. El is mondom, miért. Ebben a versben a lírai nem él át kudarcot, hiszen találkozik Istennel. Az is nagyon tetszik ebben a műben, hogy Isten nem a hatalmával akarja jobb belátásra bírni a lírai ént, hanem pusztán végtelen szeretetével. És ahogy Ady leírja, hogy egy új korszakba lépett. Csodálatos.  Ahogy megszerkesztette és ahogy megfogalmazta.:) Nagyon-nagyon tetszik ez a vers.:)