Nagy vagyok az igazomban,
Fölöntes bizodalomban,
Mindig jobban, mindig jobban:
Ez az én jó Hiszekegyem.
Hiszek abban, hogy nem jöttem
Örökös új s új kölyökben:
Kinél jöhetnének többen:
Ilyen nem volt s ilyen nem lesz.
Lesz erényes, külömb nálam,
Lesz mosolygóbb, mint a szájam,
Lesz eredmény több, mint vártam,
De legszebben én gondoltam.
Nagy vagyok a szerelmemben,
Nem szeretett senki szebben,
Se jobban, se hitesebben:
Nagyobb vagyok magamnál is.
Nagy vagyok az igazomban,
Fölöntes bizodalomban,
Mindig jobban, mindig jobban
Ez az én jó Hiszekegyem.
Nekem tetszik ez a vers. Persze a képzetetbeli dobogómra nem került fel, de nem rossz. A második szakaszban Ady léynegében elismeri, hogy ha meghal, létezni fog jobb és külömb ember nála. Az utolsó előtti versszak nem nagyon tetszik nekem. "Nagyobb vagyok magamnál is". Mondhatnánk, hogy milyen beképzelt volt Ady, amikor ezt a sort írta. Én mégis úgy hiszem, hogy nem. Hiszen már közel volt a halálhoz és szerintem félt a haláltól. És ebből az okból kifolyólag magasztalta fel magát. Azért is tetszik, mert érdekes, hogy a halála előtt egy költő miken gondolkozik.
