kész a szobám. (már csak polcot kell csináltatni) Végre élvezhetem a szélessáv minden percét az áfonyaszínű szomámban:):):) Kimondhatatlan öröm. Még ugyan díszítés és egy kicsit rendezés alatt áll, de azért nem rossz most sem. Szóval asszem ígértem vmit. És igyekszem ezt be is tartani.

Szóval kezdjük az elején. Júl. 3-án hajnali fél 5-kor gyülekeztünk a sulinál. Kiderült, h a busznak nincs csomagtartója, szóval elég döcögősen indult az út. De végül elindultunk vhogy. Az út megállásokkal 14 kemény és  fárasztó óra volt. De végül megérkeztünk Bullay-ba. A táj egyszerűen leírhatatlan volt. Az első nap elég érdekes volt, hiszen számomra furcsa volt olyan emberekkel beszélni akiknek az anyanyelvük német. De ahogy belerázódtam a németbe már jobb volt. A családom, aki fogadott nagyon rendes és aranyos volt. (Most is nagyon hiányoznak.) Németországban rengeteg programon vettünk részt és rengeteg várost járunk körbe. (Nem kezdem ezeket leírni, mert biztos senki sem kíváncsi rá és még holnap estig itt ülhetnék és gépelhetnék.) A lényeg az, hogy nagyon jó volt. De sajnos minden jónak egyszer eljön a vége, ami persze erre is igaz. Sajnos eljött az a fránya júl. 15. És nekünk haza kellett jönnünk. Éjfélre értünk haza. De összességében jó buli volt. Ja, és hogy ne feledjem a legjobbat valószínűleg jövőre megyek vissza, mert a családom hívott hogy menjek.:)

A másik örömhír pedig a rég áhított cicus. Hát szóval az úgy volt... Júl. 15-én hazajöttünk és én meg már 18-án hazaállítottam a macsekkal, amit a tatai állatkgyógyászati központból fogadtam örökbe.:) Hát képzelhetitek mennyire örült apám. De nem zavart, hiszen megígérte. Szóval élveztem egy darabig a macsek társaságát, de aztán kedden vissza is kellett vinnem az orvoshoz, mert kiderült hogy beteg. Macskanáthája volt, de már nagyon jól van és nagyon virgonc.

KIEGÉSZÍTÉS: Szóval ő a Nyafi:)facebook-on van több kép róla. Németországos képek is ott vannak.:)Az érdeklődők ott találják meg:)(a lelkesebbektől kommentet is kérek):):)