Hasznosak a kötelezők?
Obligatorisch, compulsory, kötelező. Ezeket a szavakat másképp írjuk, másképp ejtjük, sőt még különböző nyelveken is íródtak. De alapjába véve ugyanazt jelentik az adott nyelvet beszélők számára. Arra köteleznek valakit, hogy csináljon meg valamit. Hogy ki és mit, az a szövegkörnyezettől függ.
Életem során még nem találkoztam olyan emberrel, aki ne szeretett volna könyvet olvasni. Olyanokkal már többször, akik csak a kötelező olvasmányokat nem olvasták, vagy nem olvassák el iskolás éveik alatt. A fordított pszichológia elve alapján, aki meghallja, hogy valamit muszáj megcsinálnia, már csak azért sem csinálja meg. Hiszen a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket - vallja a legtöbb ember. Pedig szerintem ez nem így van. Nemcsak a kötelességünket nem teljesítjük, ha nem olvassuk el a kötelező olvasmányokat, hanem a legtöbb esetben az értékes irodalmi művet is elszalasztjuk. Arról már nem is beszélve, hogy ha az ember nem lenne korlátok és kötelességek közé szorítva, akkor nem haladna az emberiség a fejlődés útján. Bármilyen szomorú egyes embereknek: kötelező olvasmányok voltak, vannak és lesznek. Ezeket nem azért találták ki az irodalomprofesszorok, hogy a gyerekeket az íróasztalhoz láncolják, hanem azért, hogy lehetőségük legyen tudásuk gyarapítására. A hangsúly a lehetőségen van, hiszen ellen is lehet szegülni, csak nem biztos, hogy a gyerekek saját maguknak tesznek jót azzal, ha megfosztják magukat egy irodalmi élménytől.
Szerintem a kötelező olvasmányok elsősorban korfüggők és egyéniségfüggők. Néhány könyv elolvasásához elég érettnek kell lenni ahhoz, hogy megértsük. Egy 10 éves gyerek ne olvassa el Franz Kafka: Az átváltozás című elbeszélését, mert el fog menni a kedve nemcsak az olvasástól, hanem az élettől is. Szerintem ezt a művet még egy 17-18 éves diáknak is nehéz megérteni. Hogy pontosan mivé is változik Gregor Samsa a mű során, azt nem lehet behatárolni biológiailag. Aki nem ismeri Kafka életpályáját, végképp ne fogjon ennek a groteszk elbeszélésnek az olvasásához.
Az egyéniség is nagyban befolyásolja az embert, hogy milyen könyveket szeret olvasni. Egy romantikus, érzékeny lelkületű lány nem fogja szívesen elolvasni Bulgakov Mester és Margaritáját, vagy éppenséggel Golding: A Legyek Ura című regényét. Hiszen ezek a művek tele vannak halálesetekkel, megrázó történésekkel, arról már nem is beszélve, hogy terjedelmük meglehetősen hosszú. Az előbbiben a sátán is megjelenik az 1930-as évek Moszkvájában, és felforgatja a város életét. A legelképesztőbb dolgok történnek a városlakókkal, amelyek egy bűnügyi sorozatban is sokkolnák a nézőket. Az utóbbiban pedig ártatlan - egy lakatlan szigetre vetődött - gyerekek halnak meg a véletlen folytán vagy éppenséggel harc közben.
Magyarországon nincs törvénybe iktatva, hogy milyen könyvet hány évesen kell elolvastatni a diákokkal. De ugyanakkor ezért van nehéz dolguk az irodalomtanároknak, mert szinte lehetetlenség összeállítani egy olyan listát, amely mindenki ízlését kielégíti. Isten nem teremtett két egyforma embert, és éppen ezért kell akkor is elolvasni a kötelezőt, ha nem tetszik. Ne felejtsük el, hogy sokkal könnyebb és hitelesebb olyan dologról véleményt formálni, amelyet ismerünk.
Egyetértek Fenyő D. György, a Magyartanárok Egyesületének alelnökével: ha egy bizonyos műnek irodalmi értéke van, nem jelenti azt, hogy kellene vagy lehetne azt a művet tanítani egy bizonyos korosztálynak. Például nem hiszem, hogy egy 13 éves diáknak szórakoztató és könnyű olvasmány Jókai Mór: A kőszívű ember fiai című regénye. Vagy Kafkától Az átváltozás szerintem még egy felnőtt számára sem tartozik az érthető és szerethető olvasmányok közé. De nem csak a könyvek azok, amelyekből a gyerekek tanulhatnak, új élményekkel gazdagodhatnak. A filmek, a zene, a képzőművészet vagy akár az internet is nagy hatással lehet a gyerekek lelki fejlődésére. Magyarországon Trencsényi László képviseli azt az irányvonalat, miszerint ezeket a modulokat is bele kellene építeni az irodalmi oktatásba. Én nem tudom elképzelni, hogy valamelyik órára nem írásbeli vagy szóbeli házi feladat lenne feladva, hanem az, hogy meg kell nézni például egy filmet. De egy filmről is ugyanúgy lehet véleményt formálni, mint egy könyvről, sőt viták is kialakulhatnak pro és kontra érvekkel a filmtechnika elemzése során. Szerintem a legnehezebb dolog egy zenedarabot elemezni. Milyen érzéseket keltett bennünk a darab hallgatás közben? Hogyan képzeljük el a szemünk előtt megjelenő érzést? Elsöprően szenvedélyes hurrikán vagy egy lágy simogató szellő?
Sajnos a XXI. századi kutatások azt igazolják, hogy a gyerekek egyre kevesebbet olvasnak, és ha kötelező, még kevesebbet. Ennek oka szerintem a rengeteg filmet néző és az idejét az internetre vagy a számítógépes játékokra pazarló diák, akinek az érdeklődési köre ezekre a felesleges időtöltésekre korlátozódik. Vagy csak egyetlen rossz olvasási élmény alapján elutasítja a többi olvasmányt is.
Spanyolországban és Angliában átdolgozzák az egyes irodalmi műveket, hogy egy bizonyos korosztály jobban megértse azokat. Magyarországon Nógrádi Gábor író támogatja ezt az irányt, hogy a gyerekek ismét szívesen olvassanak. Szerintem ez nem lenne megoldás. Mert a diákok már azt sem tudnák később egy, a korosztályuk számára átdolgozott műről, hogy melyik volt a valódi. Hiszen mindegyik korosztálynak, ha szabad így mondani, megvan a saját nyelvezete. És ez az évek során változik, ami újabb bonyodalmakhoz vezetne. Az tény, hogy a könyvkiadóknak ez hatalmas hasznot hozna.
Szerintem olvasás előtt meg kell kérdezni egy nálunk idősebb, megbízható embert, aki véleményt tud formálni egy-egy kötelező olvasmányról, vagy esetleg beszámol saját élményeiről. Például mielőtt elkezdtem volna olvasni Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényét, megkérdeztem néhány embert, mi a véleménye erről a műről. Mindenki azt mondta, hogy nagyon hosszú és unalmas. Összetört lélekkel ültem le olvasni. Még csak kb. a 75. oldalnál jártam, amikor még csak a bűn történt meg. Tovább nem bírtam, mert belegondoltam, hogy a maradék 500 oldal biztos a bűnhődésről szól. Feltételezésem beigazolódott, hiszen amikor irodalom órán elemeztük a regényt, az, aki elolvasta, megkérdezte hogyan lehet 500 oldalon keresztül szenvedni a bűntudattól. (Szerintem elég nehezen és hosszadalmasan.) Irodalmi értékét persze nem vitatom, hiszen nem tehetem hozzáértés és képzettség hiányában. De meglepetésemre miután órán elemeztükezt a regényt már jobb lett a véleményem róla. Végül rászántam magam és néhány fölösleges nyári órám alatt elolvastam. Persze nem lett a kedvenc könyvem, de egyszer elolvasható és szerintem mindenképpen maradandót alkotott Dosztojevszkij.
De van jobb orosz író is Dosztojevszkijnél, mint például Gogol. A köpönyeg című groteszk elbeszélése nekem tetszett. Ebben a műben engem egyértelműen a történet és Akakij Akakijevics abszolút szánalomra méltó személye fogott meg. Szívesen emlékszem vissza Gárdonyi Géza: Egri csillagok című regényére, amelyet nagy kedvvel olvastam. Hiszen a történet valós alapokon nyugszik, és szerintem Gárdonyi Géza nagyon jó író, a könyveinek nyelvezete érthető.
Mindenképpen fontosak a kötelező olvasmányok, hiszen ezekből rengeteg mindent lehet tanulni. A szerelmet, a halál elfogadását és vele együtt élését, bűnhődés folyamatát stb. De az adott korszak gondolkodásmódját, emberének mindennapjait is megismerhetjük a könyvekből. A kötelező olvasmányok szükségessége még nem azt jelenti, hogy a lista nem szorul megújításra. A kötelező olvasmányok kiválasztása során ügyelni kellene az adott korosztály életkori sajátosságaira. Például egy 11 éves gyereket nem fog érdekelni (szerintem nem is szabad hogy érdekeljen) a halálról, brutális gyilkosságokról szóló olvasmány. A mű nyelvezete is egy lényeges szempont lehetne a lista megújításánál. Vannak nehezen érthető könyvek, amelyek tele vannak ismeretlen szavakkal, melyek gondot okoznak a mű megértésénél.
A korral haladni kell és nem biztos, hogy ami 30 évvel ezelőtt jó volt az a mai világban is megállja a helyét. A rossz olvasási élményeket nagyon hamar elfelejti az ember, és nem hiszem, hogy a kötelező olvasmányoknak is erre a sorsra kellene jutniuk. Szerintem a lista megújításánál kevésbé veszik figyelembe a diákok véleményét, mondván hogy nem értenek hozzá. Tehát a megújítás nem rajtunk, diákokon múlik. De szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy reméljük imáink meghallgatásra találnak.
