Ady A Tisza-parton című verset 1905-ben írta és az Új versek (1906) című verseskötetében helyezte el. Mint az összes első korszakban írt versre, erre a versre is jellemző az újítás. A verselésben is újít, hiszen ez a vers bimetrikus verselésű.
Ez a vers egy idő-és értékszembesítő vers. Az első versszakban a pozitív, jó múltat ismerjük meg, amikor a lírai én a Gangesz partján élt. A költő pozitív jelzőkkel illeti a mesés kelet világát. Az álmodozás, a remény, a gyerekkor és a művészet nyert tért a Gangesz partjainál. A második versszakban a negatív jelen térül az olvasó elé. A Tisza vidéke jelenik meg, ahol az álom-bakók (lényegében álomrombolók), az agresszió, az üresség és a műveletlenség a legjellemzőbb. A vers utolsó sora egy költői kérdés, mellyel azt hangsúlyozza a költő, hogy nem képes rájönni mit keres a Tisza partján.
Szerintem ezt a verset joggal soroltuk az Ugarversek csoportjába, hiszen Magyarországról (is) szól. Én úgy éreztem a vers elolvasása után, hogy Ady szeretne változtatni Magyarország elmaradott helyzetén, de egyszerűen nem tud semmit tenni. Úgy gondolom, hogy Ady ezt a végső kétségbeesésében írhatta, hiszen a tehetetlenség a legrosszabb a világon. És végül szerintem azért csak a Kelethez hasonlította a költő Magyarországot, mert tudta, hogyha egy még fejlettebb országhoz hasonlítja, akkor az emberek majd úgy érzik, hogy Ady nem szereti a hazáját. És talán reményvesztettek is lesznek az emberek, hiszen nem lehet egy ilyen elmaradott országot nagyon gyorsan a fejlett országok közé emelni.
