Ady a Harc a Nagyúrral című verset 1905-ben írta. (Új versek című verseskötet Szűz ormok vándora ciklusában) Ez egy balladaszerűen megkomponált vers. A Nagyúr csupa rossz tulajdonsággal bír. A Nagyúr erősebb, mint a lírai én, disznófejű, sertéstestű, kegyetlen. Tele van pénzzel, még a bőre alatt is arany van, de nem ad a lírai énnek. A Nagyúr olyan, mintha a pénz és a gazdagság bálványa lenne. Nem beszél, csak néz és kineveti a lírai ént. Alkonyatkor játszódik a történet „ezer este múlt ezer estre”, mely az örökkévalóság és kozmikusság érzését keltik. A helyszín a tengerpart, ami a költészetben az életet szimbolizálja. Mivel nem tud az élet partján hadakoznak és nem tudja legyőzni a Nagyurat, ezért nem tud úgy elkezdeni élni, ahogyan szeretne.
Őszintén szólva nekem annyira nem tetszik ez a vers, mert nagyon elvont. Persze tudom, hogy ez a vers a létharcversek csoportjába tartozik, de akkor is. Persze fontos az embereket ráébreszteni arra, hogy a pénz megváltoztathatja őket, de ez a költemény nekem nagyon durva. Talán azért mert én a HAPPY END-hez vagyok szokva és nem a TRAGÉDIÁ-hoz.
