Ady A Halál rokona című verset 1907-ben írta. (Vér és arany című verseskötet) A mű 3 hosszabb és egy feleakkora sorból áll, azért, hogy nyomatékosítsa a halált. A vers lényegében azt sorolja fel, hogy mit szeret a lírai én, ezért válik az egész vers katalógusszerűvé. Az olvasó úgy érzi, mintha a lírai én belefáradt volna a jó dolgokba, ezért szereti például a beteg, hervadt rózsákat. Én olvasás után szecessziósnak tituláltam a verset, hiszen egy dekadens témáról, a halálról ír. A költemény versszakai felsorolják, hogy a lírai én, mit szeret. Szereti az elmúlt szerelmet, a hervadt rózsákat, a szomorúságot, a halált, az elmenőket, a sírókat, a lemondást, a betegeket, csalódottakat, a rokkantakat. Csupa-csupa negatív dolgot szeret. Nyomatékosítás céljából megismétli az első versszakot, mely a vers kereteként is szolgál. Ezzel is kifejezi, hogy ő tényleg a Halál rokona.
Aki elolvassa, láthatja, hogy a vers kulcsszava a „szeretem” szó. Nekem az volt furcsa ebben a versben, hogy a cím valami negatív hangulatot sugároz, és persze a vers tartalma is, de hogyan lehet egy ennyire rossz dolgot, mint a halál a szeretem szóval kifejezni. Ady ezt mutatta meg ebben a költeményében. Számomra ez egy nagyon furcsa dolog, hiszen az átlag embernek (magamat is beleértve) a szeretet szó egyfajta pozitív kicsengéssel bír.
