Ady A Sion-hegy alatt című versét 1908-ban írta. (Illés szekerén című verseskötet) A versben rengeteg szimbólum található. Vegyük először a hegyet. A hegy lehet a Mennyország (Isten lakhelye) vagy a Golgota. Vagy akár vehetjük bibliai utalásnak.(Mózes) A harangok is (Isten harang alakú kabátja is)  lehetnek szimbólumok, hiszen a harangok a templomokban vannak, és az embereket hívják Isten házába. Az égő kövek utalhatnak a bibliai égő csipkebokorra. Aki keresztény az tudja, hogy a Sion-hegy (jeruzsálemi szenthely) és a Sínai-hegy nem ugyanaz. A lírai én szeretne találkozni Istennel, de ez a találkozás nem hoz jót a lírai én számára. Ady Istent egy öreg, fehér szakállú, kopott, ráncos ’hajléktalan’-nak mutatja be. Ez Ady jellemző ábrázolásmód, úgynevezett személyes Istenkép, hiszen úgy látja Istent, ahogy ő elképzeli. Visszatérve a szimbólumokra, a lámpás is lehet egyfajta szimbólum, hiszen a lírai én keresi Istent. A lírai énről kiderül, hogy felnőtt, sok mindent élt át, hiszen rongyolt lélekkel rendelkezik és balsorsa végigkísérte eddigi életét. Isten sokféleképpen kommunikál. _{Nem beszél, de simogat, harangoz, vár} a lírai énre és bekönnyezi arcát. A lírai én kezet csókol Istennek és beszél hozzá, de ^{imádkozni nem tud, sőt még Isten nevét sem tudja}. A legnagyobb baj szerintem az, hogy a lírai én nem tudja Isten nevét. Ez pedig óriási baj, hiszen ha tudjuk valakinek a nevét, akkor birtokoljuk őt. Lényegében mondhatjuk azt, hogy Isten és a lírai én elkommunikálnak egymás mellett, ezért nem jön létre a kapcsolat.

A költő egy múltbeli történetet mesél el, de úgy hogy a verset e jelenlegi állapotában írta.  A mai ember számára a vers üzenete az, hogy az Istenbe vetett bizalmat, nem szabad elveszíteni.

Nekem tetszik ez a vers. Ez a második kedvenc istenes verse. Nekem elsősorban az üzenete tetszik, amit szerintem minden embernek meg kéne fogadnia.