Csak egy perc
Egy perc és megcsókol az Élet,
Testem vidám, lángoló katlan.
Égnek a nők, a házak, utcák,
A szívek, álmok. Minden ég
És minden halhatatlan.
Egy perc és kis ördögök jönnek:
Üstökkel a lángot lohasztják.
Jön a kétség, a húnyás, nagy Fagy.
A sár jön s tán eszünkbe jut
Egy vasalatlan nadrág.
Egy perc és szörnyü buta balság
Ül mellünkre jeges üleppel.
Röhögést hallunk: „Lapos erszény,
Bajos ember, kis valaki,
No-no, lassan a testtel.”
Egy perc és meghal minden bennünk.
Meghal a mesebeli herceg,
Meghal az Öröm. S mi sóhajtunk:
„Rossz Isten, adnál legalább
Csak tízszer ennyi percet.”
Nagyon teszik ez a vers. Főleg azért mert ez is Ady jó verseié közé tartozik. Másrészt viszont úgy akadtam rá véletlenül. Amikor keresgéltem, nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen versre fogok rátalálni.
Minden ember tudja és tapasztalta, hogy egyetlen perc alatt sokmindent lehet csinálni, csak rajtunk múlik, hogy ez a valami jó vagy rossz lesz. Ahogy Ady is írja az első szakaszban egy perc alatt telhetünk el örömmel. A második szakaszban azonban egy perc alatt az örömnek a lángját le is lehet lohasztani. A harmadik versszak is ugyanilyen reménytelen, ismét csak a rosszat vagyunk képesek tenni egy perc alatt. Nyilvánvalóan az utolsó szakasz a legpesszimistább. Hiszen egyetlen perc alatt képes meghalni bennünk minden. A jó és a rossz is egyaránt. És amikor minden meghal bennünk, nem magunkat okoljuk, hogy nekünk kellett volna másképp csinálnunk valamit. Nem mi az Istent hibáztatjuk, hogy kevés időt adott nekünk. De ez nem így van. Távolról sem. Mindenki megkapta az esélyét arra, hogy életében belátása szerint cselekedjen. Először mindig magunkban kell keresni a hibát. Ezt ne feledjétek el soha.
