Varga Anita írta ezt a verset 1995. 03. 22-én. Milyen érdekes. Névrokon. Szóval nem én írtam (sajnos), mert akkor még csak 2 éves voltam.:( De nagyon nagyon tetszik ez a vers.:)

Istenem, ha lehet, tekints le rám!
Hallgasd meg hozzád fűzött imám!
Benned van most már minden reményem.
Add, hogy akit szeretek, bocsásson meg nékem!
Mert én már nem bírom a kétségek közt élést,
Nem bírom az állandó hiába remélést!
Tudom, hogy ellene mekkorát hibáztam,
De tetteimet azóta ezerszer megbántam.
Különben sem maradtam büntetlenül,
Mert azóta ver az élet szüntelenül.
Tudom, ezek után a szerelmét meg sem érdemlem,
De add, hogy ne kelljen csalódnom az életben!
Add, hogy még mindig engem szeressen,
Hogy mindenki másban csak engem keressen!
Add, hogy üzenjen, hogy hívjon!
Add, hogy szerelmes levelet írjon!
Istenem! Add meg nekem őt még egyszer és utoljára!
Hűséges, szerető társa leszek, megesküszöm akár a Szent Bibliára.

El nem hiszitek (és én sem), hogy mire vetemedtem. Elkeztem elolvasni angolul az ECLIPSE-ot (ami mellesleg több mint 600!!! oldal). Jó mi? Hát asszem utolért az agybaj. De jelentem, angolul is ugyanolyan jó, mint magyarul, sőt!!!Jól haladok (talán jövőre már végzek vele:)).:):):)Nagyon nagyon nagyon tetszik. HHHHHHHÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ. Máskor is olvastam angol könyveket, de ez....Fantasztikus. Úgy érzem teljesen TWILIGHT-fan lettem (vagyok és leszek).

Voltatok már úgy hogy jobb jegyet kaptatok volna, ha kapartok volna érte de nem adták meg a lehetőséget?????!!!!! Hát hogyismondjam elég sz......... és dühítő  érzés. És az ember tudja magáról, hogy egy csomót tanult egész félévben és vannak nála lustábbak is, akik nem tanultak semmit és ők mégis ugyanazt a jegyet kapják???? Tudom, hogy közhely, de az élet eléggé igazságtalan............................... Ja, szívás. Tudom, hogy ez a félév még nem számít a továbbtanulás szempontjából, de akkor is. Van akinek nagyon nagyon rosszul esik.:(Asszem leszokom a maximalizmusomról és élvezem az életet. Komolyan néha úgy vagyok, hogy nem is érdekelnek a következmények vagy a külvilág pletykái. Azt szeretném csinálni, amit én szeretnék és nem azt, amit mások mondanak. Egy ilyen rossz történet után hogy a fenébe álljon lábra az ember????? (Jöhetnek a tanácsok.:)) Hát igen, kicsit rossz érzés ismét rájönni, hogy nem számítok senkinek.... Ez van. Igyekszik az ember felállni és túlélni az életet.:(

Mindenkinek szép napot kívánok.:):(

És még annyit: I WON'T GIVE UP!!!!!!!!!!!!!! (Egy kis erő is kéne ehhez a dologhoz.:))

Békés álmainkba ne csalódjunk soha

Oltalmazzon minket emberek mosolya,

Lelkünkben béke és szeretet virítson,

Düh és gaz álnokság meg ne szomorítson.

Ostoba szólamra ne hajoljon szívünk

Gazdagság kísérje minden vidám léptünk,

Útjaink vigyenek igaz célunk felé

Jövendőnk munkája ne váljon vízzé.

Éjszaka pompásan ragyogjon csillagod

Veled lehessek, amikor csak akarod,

Egymásra találjon most minden kereső,

Társával éljen minden egymást szerető.

Közösen tegyük szebbé ezt a világot

Ízleljünk már most földi boldogságot,

Váljon minden titkos szép álmunk valóra,

Áldott legyen minden együtt töltött óra.

Nevetni tudjunk és őszintén örülni

Odvas idő fogát messze elkerülni,

Keveset mondok végül, de szépet:

Kívánok Boldog Új Évet!

“Legbenső félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk. Legbenső félelmünk az, hogy hatalmunk nem ismer mértéket. Nem sötétségünk, hanem ragyogásunk ijeszt leginkább.
Azt kérdezzük magunktól: Ki vagyok én, hogy csillogásommal másokat elkápráztassak?
Miért ez a kishitűség?
Isten gyermekei vagyunk. Ha kicsinyek maradunk, azzal nem szolgáljuk a világot. Senki előtt nem nyitunk új utat azzal, ha törpévé tesszük magunkat, nehogy mások elbizonytalanodjanak mellettünk.
Arra születtünk, hogy kinyilatkoztassuk a bennünk lakozó Isten dicsőségét. Mert ő nemcsak némelyikünkben, de mindegyikünkben ott lakik.
Amikor engedjük világítani saját fényünket, önkéntelenül lehetővé tesszük másoknak, hogy ugyanezt tegyék.
Amikor megszabadulunk félelmünktől, jelenlétünk automatikusan felszabadít másokat.”

Hozzávalók:

10 dkg margarin; 3 evőkanál cukrozatlan kakaópor; kb. 4 dl tej; 50 dkg darált háztartási keksz, 10 dkg hosszúkás csíkokra vágott mandula, 2 csomag vaníliás cukor; 5 evőkanál kristálycukor

Elkészítése:
A kekszet a kétféle cukorral, a puha (szobahőmérsékletű) margarinnal, a kakaóporral meg a tejjel összegyúrjuk.
Akkor jó, ha összeállt, és a cukor is elolvadt benne. A masszából nedves kézzel kb. 32 db, diónyi nagyságú gömböt formálunk, melyeket azután kicsit hosszúkásra, amolyan süni alakúra formálunk. A mandulával úgy tűzdeljük meg, mintha ezek lennének a süni tüskéi. Be lehet vonni olvasztott csokoládéval de anélkül is nagyon mutatós, egyszerű süti.

Elkészíthető úgy is, hogy a süniket meghempergetjük kókuszreszelékben és azután helyezzük el a tüskéket és a szemet. A szemeket felvert tojásfehérjéből, francia drazséból, olvasztott fehér csokoládéból is készíthetjük.

Dinnye süti /floryka 

Piros részhez: 12,5 dkg margarin, 20 dkg darált keksz, 10 dkg porcukor, 1 piros ételfesték, 1 rumaroma, 2-3 cl. sárgadinnye vodka vagy víz

Zöld részhez: 12,5 dkg margarin, 30 dkg darált keksz, 1 zöld ételszínezék, 10 dkg porcukor2-3 cl sárgadinnye vodka vagy víz

A magokhoz kevés tortabevonó

Elkészítés:
A piros masszából készítünk 6 db. Egyforma golyót, és a zöld masszát is elosztjuk 6 felé, és ezzel beburkoljuk a piros golyókat. 1 éjszakára hűtőbe tesszük, utána elővesszük és mindegyik dinnyét jó éles késsel 8 felé vágjuk. Érdemes úgy szeletelni, hogy először félbe vágni, utána vágott felével lefelé fordítva darabolni tovább. Ha nem így járunk el, akkor morzsálódik a zöld széle. Én csak a második adagnál jöttem rá, hogy így lesz szép.
Miután ügyesen felszeltük, olvasztott csokiból kis magokat pötyögtetünk mindegyik szelet mindkét oldalára egy fogvájó segítségével vagy mint a képen látható csokidarával is megszórhatjuk.

A piros részhez a recept eredetileg sárgadinnye aromát ír de mivel szinte sehol nem lehet kapni így szerintem megteszi a rumaroma is.

Ez egy groteszk elbeszélés. A groteszk olyan esztétikai minőség, amelyben egymással ellentétes hatások keverednek.

Akakij Akakijevics egy átlagos csinovnyik. Közel az 50-hez egyedül él a köpönyegével, amit az élettársának tart. Akakij rendkívül szánalmas személy. Azt se mondhatjuk, hogy egyéniség, hiszen még a neve sem egyedi. Vezetékneve, a Basmacskin cipőt jelent. Ez egyfelől jelentheti azt is hogy egy földhözragadt emberről van szó. Csak a másolással van elfoglalva, még otthon is egyfolytában másol. Cipőorrhegyen jár, hogy minél később kelljen cipőt csináltatnia. Ez is túlzott spórolását igazolja. Önálló munkára képtelen. Amikor egyik felettese megkérte más munkára egy kis idő után esedezett egy kis másolnivalóért, mert képtelen volt elvégezni a munkát amit rá bíztak. Csak akkor veszi észre, hogy a köpönyege teljesen elhasználódott, amikor már átfúj rajta a szél. Elmegy Petrovicshoz, a szabóhoz hogy megjavítassa köpönyegét. Kiderül, hogy a köpönyeg menthetetlen és újat kell csinálni. Végül Akakij belemegy egy másik köpönyeg csináltatásába. Mivel nagyon sokba kerül az új köpönyeg, őrült spórolásba kezd. Mikor készen van a köpönyeg nagyon boldog lesz Akakij. A munkahelyén mindenki „csodálja” a köpönyegét, még egy névnapi összejövetelre is meghívják. Amikor haza szeretne menni a köpönyegét a földön találja meg. A hazafelé vezető úton elrabolják tőle imádott köpönyegét. Ettől teljesen magába zuhan és beteg lesz. A rendőrséghez fordul, de ők tehetetlenek. Végül elmegy a jelentékeny személyhez, aki ráförmed Akakijra. Akakij ettől teljesen magába zuhan és meghal. Kísértetként tér vissza és minden útjába kerülő emberről lerángatja a köpönyegét. Egy nap a jelentékeny személy kerül az útjába és róla is lerángatja a köpönyeget. Ezek után már nem kísérti tovább a járókelőket. Akakij szellemként teljesen megváltozik. Nagy lesz, határozott, félelmetes. Csak egy baj van, hogy nem nő túl önmagán, hiszen köpönyeget „lop”.

Akakij halálának két oka is lehet. Elvesztette a köpönyegét, és ami a legfontosabb vétett a csinovnyik-lét törvény ellen, amikor magára haragított egy felettest.

Nekem a szívemhez nőtt Akakij. A mű elején csak egy szürke kisegér volt, akit mindenki megaláz, és nevetségessé tesz. Miután megkapta az új köpönyegét látható lesz. Nagyon sajnáltam Akakijt, amikor elvesztette a köpönyegét és megbetegedett. Bevallom drukkoltam neki, amikor kísértet volt, hogy találja meg végre a lelki békéjét. Amikor megijesztette a jelentékeny személyt még szimpatikusabbá vált.

Számomra ez az elbeszélés azt mondja, hogy IGENIS HARCOLNI KELL AZ ELNYOMÁS ELLEN.

Őszintén szólva nekem tetszett ez a novella, már amennyire valakinek tetszhet egy ilyen szomorú, fájdalmas iromány.

Ez a novella egy kocsisról szól, Jonáról, akinek meghalt a fia. Jona nem akar semmi mást csak valakinek elmesélni a fájdalmát. Semmi nem érdekli csak a fájdalom és a bánat, ami a fia elvesztése után megmaradt. Régóta nem volt már utasa, ezért őt és a lovát belepte a fehér hó. Végül estefelé egy katona „kér” fuvart Jonától. Jona közli vele, hogy meghalt a fia, de a katona nem figyel rá. Csak kötelességből kérdezi, meg hogy miben halt meg a fiú. Mikor Jona mesélni kezd, a katona idegesen ráförmed, hogy siessenek. Miután leszállította a katonát, megáll egy vendéglő előtt. Ismét hó lepi el őt és a lovacskáját. Végül három fiatalember száll be a kocsiba és fuvart „kérnek”. Jona nekik is szeretni kiönteni a szívét, de ők sem hallgatják meg. Jona miután leszállította őket visszament a szállásra. Egy fiatal bérkocsisnak próbálja elmondani a bánatát, de ő sem hallgatja meg. Jona kimegy a lovához, és neki mondja el, ami a szívét nyomja.

Milyen furcsa, hogy ami 1886-ban íródott az még 2009-ben (lassan 2010-ben) is megállja a helyét. Hiszen manapság is vannak emberek, akikre nem figyelnek, és nem tudják elmondani gondjaikat. Szerintem ez eléggé szomorú dolog. Ha társainkra sem figyelünk, akkor kire van időnk?

Hozzávalók: 1 kg alma , 8 dl víz, 20 dkg cukor , 3 cs. főzni való vaníliás pudingpor , 50 dkg háztartási keksz
A tetejére : 3-4 ek kakaópor , 4 ek porcukor , 5 dkg vaj, 8 – 10 ek.víz

Elkészítés:
Az almákat meghámozzuk és nagylyukú reszelőn lereszeljük. Lábasba rakjuk, ráöntünk 5 dl vizet, a cukorral elkeverve  kb. 10 perc alatt puhára főzzük. Közben a pudingport 3 dl vízzel kikeverjük, az almához öntjük és kevergetve 2 percig főzzük, ezalatt jól besűrűsödik. Egy tepsi alját kirakunk keksszel és rákenjük krémet. A tetejére szintén keksz kerül.
A kakaót a porcukorral és a 8-10 evőkanál vízzel vízgőz fölött felforraljuk. A tűzről levéve az 5 dkg vajat hozzá adjuk, majd ezt a mázat a keksz tetejére kenjük.
Ha kihűlt egy éjszakára tegyük hűtőbe, másnapra kellően összepuhul és forró vizes késsel szépen szeletelhető.

Ez egy programvers (irányadó vers), melyben a költő leírja, hogy milyen NE legyen egy vers. Csak az a csavar benne, hogy Verlaine pont az ellenkezőjét csinálja. A vers formája és tartalma ellentétben van egymással, ami iróniához vezet.

Verlaine szerint egy versben nem kell szónoklat, csattanó és rím sem. Szerinte az a jó egy versben ha nem konkrét, nem egyértelmű. Én pont az ellenkezőjét gondolom. Szerintem egy vers rímes, zenei és suhanó.

Milyen vers az, ami nem száll a rímek szárnyán és nincs semmi mondanivalója? ROSSZ. Ebben a versben vannak rímek, kaland, zeneiség. Minden meg van benne, ami egy versben elengedhetetlen. Pont ezek miatt tetszik annyira. Írtam már néhány verset életem során (persze nem sokat) és egyikből sem hiányozhat a rím.

A legeslegjobban  a csattanója tetszik ennek a versnek: „A többi csak irodalom”.

Nekem az első mondattól („Itt az idő Uram.”) imaszerűvé válik.

Az első versszakban kéri az Urat, hogy a nagy nyár után jöjjön el az ősz. Az ősz számomra az elmúlással egyenlő. Érdekes volt látni a második versszakban, hogy a gyümölcsök éréséhez, a beteljesüléshez szükség van az őszre. A harmadik versszakban azt írja le, hogy akinek nics háza nem is lesz és aki magányos az is marad. Az ember a mindennapjaiba menekül. Számomra az utolsó két sor („s a fasorban bolyong, míg űzve végig / zizegő szél kap a hulló levélbe.”) azt jelenti, hogy mindaddig bolyongunk, amíg valami vagy valaki bele nem avatkozik a mindennapjainkba.

Az első két versszakban a természetben van a beteljesedés és a harmadik versszakban az elmúlást az emberekhez köti a költő. A természetben rend uralkodik, hiszen minden úgy történik, ahogy a „nap” akarja (gyümölcsök érése…). Az emberek mindennapjaiban pedig a rendetlenség a meghatározó.

A torzó hiányos állapotban fennmaradt szobor, fej és végtagok nélkül.

Ennek az Apolló szobornak nincs se feje, se végtagjai mégse érezzük ezt a hiányt zavarónak. Még hiányosan is izzik, ég, fénylik, mosolyog. Egész hatását kelti ezekkel az igékkel. Furcsa, hogy egy szobor, ami helyhez van kötve és merev képes égni. Olyan mintha „élne”. A csonka szobor erőt, kecsességet sugároz.

Nekem az utolsó mondat jelenti a legfontosabbat: „Változtasd meg élted!”. Szerintem ez azt jelenti, hogy a hozzáállásunkon kell sokszor változtatni. Ennek a versnek az a mondanivalója szerintem, hogy ha valaki nem is egész, attól még lehet lenyűgöző és kelthet letaglózó élményt.

Először, amikor elolvastam a címet arra gondoltam, hogy valamilyen szerelmi kapcsolatról, vagy esetleg baráti kapcsolatról fog szólni.

Miután elolvastam az egész verset rájöttem, hogy szó sincs emberi kapcsolatokról. Baudelaire a színeket, a hangokat, az illatokat kapcsolja össze, ezeknek az összefüggéseiről ír. Azt állítja, hogy a természet egy templom. Vagyis a természet szent, biztonságos, nyugodt, akárcsak a templom. Az életről azt állítja, hogy egy sűrű, sötét, kiismerhetetlen erdő. A tenger pedig a költő leírása szerint a végtelenség és a nyugalom jelképe. A versben megtalálható rengeteg illat, melyek a távoli tájakat idézik.

Az irodalomkönyvben olvastam el a tartalmát, és úgy érzem, hogy felkeltette az érdeklődésemet. Kíváncsi vagyok, hogyan írja le Tolsztoj azt a jelenséget, amikor sehol nincs harmónia csak legfeljebb látszólagosan. Ahogy olvastam az „ajánlót” láttam, van benne öngyilkosság is. Érdekel, mi vezérelhette a főszereplőt erre a végzetes és kétségbeesett lépésre.

Hozzávalók: 25 dkg Rama, 20 dkg porcukor, 2 evőkanál kakaó, 1/2 dl fekete kávé, 1/2 l tej, 2 csomag csokipuding, 2 csomag nagy, vagy 4 kis csomag Albert keksz.

A pudingot, kakaót, cukrot szárazon összekeverjük. A Ráma-t felolvasztjuk a kávés tejben, majd hozzáadjuk a cukor, a kakaó és a puding keverékét. Besűrűsödésig főzzük. A kekszeket egyenként megkenve összeragasztjuk őket (mint a méteres süteménynél), majd a rudat kókusszal megszórt alufóliába csavarva a hűtőszekrénybe tesszük. Kb. fél nap múlva fogyasztható. Ferdén szeletelve tálaljuk.

Jelmondat: "Sok beszéd az irodalomról, kevés cselekmény, öt pud szerelem."

Ez a mű egy drámaiatlan dráma. Ez azt jelenti, hogy igazából nem történik semmi és ha történik is akkor csak a színfalak mögött. A párbeszédek monológgá, egymás mellet elbeszélésekké alakulnak.

Az igazat megvallva nekem csak addig tetszett ez a mű, amíg nem olvastam Ibsentől A vadkacsát. De el is mondom, hogy miért nem tetszett.

Először is ott van Trigorin. Ő egy sikeres és befutott író. Mégsem érzi úgy hogy valaha írt volna valami jót. Úgy érzi hiányzik a tehetsége. Mindezek mellett egy idősebb nő tartja el, de ő még Nyinával is kikezd. Akitől lesz egy gyereke, de a gyerek meghal, végül ehagyja Nyinát.

Aztán ott van még Szorin. Folyton panaszkodik, hogy nem neki való a falun való élet és hogy a városban szeretne élni. Akkor minek költözött ide? Szerintem csak azért mert valaki nyugdíjas nem kell falun élnie. Neki is lett volna lehetősége változtatni.

Aki pedig szerintem tényleg nem komplett az Trepljov. A dráma elején a színdarabjának a bemutatására készül. Sajnos az ott lévő embereknek nem tetszik, ezért félbeszekítja az előadást és elmegy. Megsértődött és egy idő múlva egy döglött sirállyal tér vissza. Ezt szerelmének, Nyinának adja. Milyen pancser volt, amikor megpróbálta megölni magát, de a golyó csak súrolta a fejét. Szegény szerencsétlen még ezt sem tudja rendesen csinálni. Ahogy halad előre az ember az olvasásban nem nehéz kitalálni, hogy ezt az öngyilkosságot meg fogja újra próbálni. A mű vége fele már megfizetik a munkájáért, hiszen két év alatt "felfedezték". De ezzel nagyon nincs megelégedve. Szerintem az utolsó csepp a pohárban az vol, amikor Nyina elmondta neki, hogy szereti Trigorint. Miután elmegy Nyina, megöli magát. (Azért másodszorra már csak sikerült.)

Szerintem az egyetlen igaz szereplő Nyina. A dráma elején még Trepljovot szereti aztán Trigorint. De Trigorint tényleg szereti. (Nem is értem hogy miért.) A mű végén pedig az élet megtörte. Hiszen elvesztette a gyermekét és szerelmét is. A színészi munkája sem indult be. Végül visszajön a faluba, hogy elmondja Trepljovnak igazi színész lett. Alázatos a színészi munka iránt. (Ez különbözteti meg Arkagyinától.)

Arkagyina szerintem egy beképzelt öregasszony, aki a fián vezeti le az öregkori nyavalyáit. Nagyon nem volt szimpatikus nekem.

Hogy ez a dráma milyen szövevényes a szerelmi szálakat illerően! Arkagyina szerelmes Trigorinba, aki meg Nyinába. Trepljov meg Nyinába.

Azt hittem hogy a végére teljesen kikészülök. Az író vajon hogy tudta követni ezt a bonyolult cselekményt?

Én ezt szoktam elolvasni, ha rosszul érzem magam.:(

Fontos vagy!

Ebben a világban legalább öt ember van, aki úgy szeret, hogy meghalna érted, és legalább 15, aki igazán szeret.
Az egyetlen ok, hogy valaki utál, azt jelenti, hogy olyan szeretne lenni, mint te.
Mosolyod azoknak is örömet szerez, akik nem szeretnek.
Minden este gondol rád valaki elalvás előtt.
Valakinek az egész világot jelented.
Valaki nem tudna miért élni, ha te nem lennél.
Különleges vagy és egyéniség vagy.
Valaki, akinek a létezését figyelmen kívül hagyod, szeret téged.
A legnagyobb hülyeség is, amit csinálsz, jó valamire.
Ha úgy gondolod, mindenki hátat fordít, jól nézz körül. Elsősorban te vagy az, aki hátat fordít.
Ha azt gondolod, nincs szerencséd, azért mert nem kaptad meg, amit akartál, akkor nem is kapod meg. Ha nem gondolod, akkor valószínuleg elobb vagy utóbb megkapod.
Emlékezz a bókokra, amiket kapsz és felejtsd el a rossz megjegyzéseket.
Mindig mondd meg az embereknek, mit érzel irántuk, jobban fogod érezni magad ha tudni fogják.
Senki sem érdemli meg a könnyeid, és az, aki megérdemli, soha nem fog megsiratni.
Ha van legjobb barátod, akkor legyen rá időd, hogy elmondhasd neki, mit jelent számodra.
Azt mondják, egy percig tart, hogy észrevegyél valaki különlegeset, egy órát hogy komolyan vedd, egy napot, hogy megszeresd és egy egész élet kell ahhoz, hogy elfelejtsd.
Állj meg egy pillanatra, és szánj rá egy kis időt, hogy élj!
Soha ne hagyj el valakit, akibe szerelmes vagy, olyan miatt, aki tetszik, mert aki tetszik, majd elhagy valaki olyanért, akibe szerelmes.
Ma este, éjfélkor, az igazi szerelmed észreveszi, hogy szeret... 1 és 4 óra között történik valami.

 

Képzeljétek el kedves blogolvasók, egyszer lefordítottam egy angol verset. Végül elküldtem a Britanica nyelviskolának és képzeljétek feltették a honlapjukra.:) És ami még jobb: kaptam egy könyvet Ghost Stories címen.):

Hát nem jó????????!!!!

Rudolph, the red-nosed reindeer
had a very shiny nose.
And if you ever saw him,
you would even say it glows.

All of the other reindeer
used to laugh and call him names.
They never let poor Rudolph
join in any reindeer games.

Then one foggy Christmas Eve
Santa came to say:
"Rudolph with your nose so bright,
won't you guide my sleigh tonight?"

Then all the reindeer loved him
as they shouted out with glee,
Rudolph the red-nosed reindeer,
you'll go down in history!

If a man doesn't remember his past, he has no future...
Someday, somehow, Our 2 worlds will be 1 again
I'm not a perfect person, there's many thing I wish I didn't do ...

Be the change you want to see in the world!

THE BEST:Life isn't measured by the number of breaths we take,but by the moments that take our breath away
True friends walk in when the whole world walks out
Love is like a butterfly: if you hold it too tight, it'll crush, or hold it too loose,it'll fly.
Whenever you are lonely, remember this truth: someone, somewhere is thinking of you ...
Being brave doesn't mean you go looking for trouble
You can close your eyes to things you don't wanna see, but you can't close your heart to things you don't wanna feel
Relationships are like glass: sometimes it's better to leave them broken than try to hurt yourself putting it back together
Sometimes we smile just to keep back the tears ...
Some people will die for love, some will die because they lost it.
Pain is, when you know, what you shouldn't feel,and you still can't do anything against it!
Life's like a roller coaster - sometimes you up, sometimes you down ...
What doesn't kill me, makes me stronger ...
Lock me in your heart and trow away the keys!
Live for the moments you just can't put into words

You were born and that was a good day. Someday you'll die and that is a shame, but somewhere in the between was your life what nothing and no one take away
If someone annoys you, it takes 42 muscles in your face to frown BUT it only takes 4 muscles to extend your arm and slap this person

Shoot for the moon! Even if you miss, you will lend amongst the stars
Life is about trusting your feelings. Taking chances.  Dare to be yourself. Learning from the past. Appreciating the memories. And realizing that life goes on..
Your friendship means a lot to me. When you cry, i will cry.
When you laugh, i will laugh. When you jump out of the window... i will laugh again!
Stop the World! I wanna get off!
Live life how you want & not how the others want you to!
Not everyone leaves because they want to go, some leave just because they no longer have a reason to stay

Másokat meggyőzni könnyű. Önmagunkat meggyőzni sokkal nehezebb.

A remény szívesen tünteti fel a jelennél szebbnek a jövőt.

Nem láttam még vadat, mely szánná magát.
A madár fagyottan zuhan le az ágról,
de sosem gondolt rá, hogy sajnálja magát.

Az ember tökéletessége nem abban rejlik, amit birtokol, hanem abban, ami ő maga.

A világ ura a fájdalom, és senki sincs, aki hálójából menekülhetne.

Az öregember mindent hisz, a középkorú mindenben kételkedik, a fiatal mindent tud.

Oscar Wilde: A boldog herceg

Egy oszlop tetején, magasan a város tetején állt a boldog herceg szobra. Tetőtől talpig arany borította vékony finom levelekben, két ragyogó zafír volt a szeme, s hatalmas rubint piroslott a kardja markolatán. Nem hiába csodálta mindenki. - Legalább olyan szép, mint egy szélkakas - jegyezte meg az egyik városi tanácsos, aki szerette volna, ha híre megy művészi ízlésének -, csakhogy nincs annyi haszna tette hozzá nehogy az emberek azt higgyék, hiányzik belőle a gyakorlati érzék, mert az aztán nem hiányzott. - Bár olyan lennél mint a boldog herceg! - sóhajtott fel a józan anya, mert nyafogott neki a kisfia, hogy hozza le neki a csillagokat. - A boldog hercegnek még álmában sem jut eszében, hogy nyafogjon valamiért. - Örülök, hogy akad legalább egy lény a világon, aki tökéletesen boldog - dünnyögte a csalódott férfi, amint a csodálatos szobrot bámulta. - Olyan mint egy angyal - mondták az árva gyerekek amikor kiléptek a székesegyházból ragyogó skarlátvörös kabátban és tiszta fehér kötényben. - Honnan tudjátok? - kérdezte a számtantanár. - Sose láttatok angyalt. - Dehogynem, álmunkban - válaszolták a gyerekek, és a számtantanár összeráncolta a homlokát, és nagyon szigorú arcot vágott, mert nem helyeselte ha a gyerekek álmodnak.

Egy éjszaka elszállt a város fölött egy kis fecske. Társai már hat hete útnak indultak Egyiptomba, de ő hátramaradt, mert szerelemes volt a legszebb nádszálba. Még a kora tavaszon ismerkedett meg vele, amint egy nagy sárga pillét kergetett a folyó mentén, és a nádszál karcsú alakja úgy elbűvölte, hogy megállt és megszólította. - Szeresselek? - kérdezte a fecske, mert kedvelte az egyenes beszédet, mire a nádszál mélyen meghajolt. Így aztán a fecske újra meg újra körülrepülte a nádszálat, a szárnya meg-meg érintette és ezüstösen fodrozta a vizet. Ez volt a vallomása, és így udvarolt egész nyáron át. - Micsoda nevetséges kapcsolat - csivitelték a többi fecskék -, nincs a menyasszonynak pénze és túlságosan sok a rokona - és csakugyan, a folyót szinte elborította a nád. Azután beköszöntött az ősz, és a fecskék elröpültek. Távozásuk után a kis fecske nagyon egyedül maradt, és unni kezdte kedvesét. - Örökké csak hallgat - mondta -, és félek, hogy ingatag természet, mert szüntelenül kacérkodik a széllel. - És valóban, a nádszál a legkisebb szélre is a lehető legkecsesebben hajladozott. - Elismerem ugyan, hogy otthon ülő teremtés - folytatta a fecske -, én viszont szeretek utazni - szeressen hát utazni a feleségem is! - Eljössz e velem? - kérdezte végül a nádszáltól, de ez csak a fejét rázta, annyira ragaszkodott az otthonához. - Hitegettél csak! - kiáltotta a fecske. - Indulok a piramisokhoz. Isten veled! - és elrepült.

Szállt, szállt egész nap, és estére megérkezett a városba. - Hol töltsem az éjszakát? - kérdezte. - Remélem, felkészültek a fogadásomra. Ekkor megpillantotta a szobrot az oszlop tetején. - Itt fogok megszállni - kiáltott fel -, pompás ez a hely, járja a friss levegő is. - És leereszkedett egyenesen a boldog herceg lába elé. - Arany a hálószobám - mondta magának halkan, amint körülpillantott, és aludni készült, de alig dugta a fejét a szárnya alá, rápottyant egy vízcsepp. - Milyen különös! - kiáltott fel. - Egyetlen felhő sincs az égen, tisztán ragyognak a csillagok és mégis esik. Bizony szörnyű az éghajlat itt Észak-Európában. A nádszál ugyan szerette az esőt, de csak puszta önzésből. Akkor ismét ráhullott egy csepp. - Mi haszna van egy ilyen szobornak, ha még az esőtől sem véd meg! - kérdezte. - Keresnem kell egy jó fedeles kéményt - és elhatározta, hogy továbbszáll. De mielőtt szétnyitotta volna a szárnyait, ráhullott a harmadik csepp. Ekkor felnézett és látta - de jaj, mit is látott? A boldog herceg szeme könnyben úszott, és a könnyek végigcsorogtak arany orcáján. És a holdfényben olyan gyönyörű volt az arca, hogy a kis fecskét elöntötte a szánalom. - Ki vagy te? - kérdezte. - Én vagyok a boldog herceg. - Miért sírsz akkor? - kérdezte a fecske. - Teljesen átáztattak a könnyeid. - Míg éltem és emberi szívem volt - felelte a szobor -, azt se tudtam, mi a könny, mert a Gondtalanság Palotájában laktam, ahova nem léphet be a szomorúság. Nappal a kertben játszottam társaimmal, este pedig a Nagy Teremben én nyitottam meg a táncot. A kertet magas fal vette körül, de nekem eszembe sem jutott megkérdezni, hogy mi van a falon túl, olyan szép volt odabenn minden. Az udvaroncaim boldog hercegnek neveztek, és én csakugyan boldog voltam, ha az öröm boldogság. Így éltem és így haltam meg. És most, hogy holt vagyok, ideállítottak olyan magasra, hogy látnom kell a város minden szörnyűségét és nyomorúságát, és bár a szívem ólomból van, mást sem csinálok, csak sírok. - Úgy, hát belül nem is arany? - jegyezte meg magában a fecske. De udvariasabb volt annál, semhogy kimondjon egy ilyen személyes természetű észrevételt. - Messze innen - folytatta mély, zengő hangon a szobor -, jó messze valamelyik kis utcában áll egy szomorú ház. Ablaka éppen nyitva van, és én egy asszonyt látok odabenn, amint az asztal mellett ül. Arca keskeny és megviselt, keze durva és vörös, telis-tele tűszúrással, mert az asszony varrónő. Golgotavirágokat hímez éppen egy atlaszruhára, amelyet a királyné legkedvesebb udvarhölgye visel majd a legközelebbi udvari bálon. A szoba sarkában, az ágyon betegen fekszik a kisfia. Lázas, és narancsot kér. De az édesanyja nem tud mást adni neki, csak vizet, s így a kisfiú sir. Fecském, fecském, kicsi fecském, nem vinnéd-e el neki a rubintot a kardom markolatából? Lábamat ehhez a talapzathoz erősítették, magam nem tudok mozdulni. - Engem várnak már Egyiptomban - mondta a fecske. - Társaim föl-le cikáznak a Nílus fölött, és beszélgetnek a nagy lótuszvirágokkal. Hamarosan elpihennek a nagy király piramisában. Ott fekszik a király is, festett koporsóban. Sárga vászonba burkolták, és bebalzsamozták fűszerekkel. A nyakában halványzöld jáde-lánc van, és a keze mint a száraz levél. - Fecském, fecském, kicsi fecském - mondta a herceg -, várhatnál-e még egy éjszakát, lennél-e a követem? A kisfiú olyan szomjas, és az édesanyja olyan szomorú. - Ha meggondolom, én nem is szeretem a fiukat - felelte a fecske. - Múlt nyáron, amikor a folyó mellett tanyáztam, volt ott két durva kölyök, a molnár fiai, akik unos-untalan kővel hajigáltak. Persze, nem találtak el, mi fecskék sebesebben repülünk annál, és az én famíliám különösen híres a gyorsaságáról, hanem azért ez tiszteletlenség volt. De a boldog herceg úgy elszomorodott, hogy a kis fecske megsajnálta. - Bár nagyon hideg van - mondta -, egy éjszakára mégis maradok és a követed leszek. - Köszönöm kicsi fecske - mondta a herceg. Így aztán a fecske kicsípte a nagy rubintot a herceg kardjából és a csőrébe fogva a tetők fölé emelkedett. Elszállt a székesegyház tornya mellett ahol az angyalok fehér márványszobrai állnak. Elsuhant a palota fölött, és hallotta a tánc dobogását. Egy szép fiatal lány épp akkor lépett ki az erkélyre szerelmesével. - Milyen csodálatosak a csillagok - mondta a férfi -, és milyen csodálatos a szerelem hatalma. - Remélem, hogy idejében elkészül a ruhám az udvari bálra - felelte a lány -, golgotavirág-hímzést rendeltem rá, de a varrónők olyan lusták. A fecske átsuhant a folyó felett, és látta a hajó-árbocokon lengő lámpásokat. Elszállt a gettó fölött és látta, amint az alkudozó öreg zsidók rézserpenyőben méregetik a pénzt. Végül elérkezett ahhoz a szomorú házhoz és benézett. A kisfiú lázasan hánykolódott az ágyban, anyját pedig a fáradságtól elnyomta az álom. Beröpült hát a szobába, és letette az asztalra, az asszony gyűszűje mellé a nagy rubintot. Aztán gyengéden körülrepülte az ágyat, és szárnyával legyezgette a kisfiú homlokát. - Milyen jó hűvös van - mondta a kisfiú -, most már megfogok gyógyulni - és édes álomba merült. Akkor a fecske visszaszállt a boldog herceghez és elmondta mit végzett. - Furcsa - jegyezte meg -, csöppet se fázom - pedig meglehetősen hideg van. - Mert jót cselekedtél, azért - mondta a herceg. A kis fecske elgondolkozott ezen és aztán elaludt. A gondolkozás ugyanis mindig elálmosította.

Hajnalban elszállt a folyóhoz, és megfürdött. - Milyen rendkívüli jelenség - mondta a madártan professzora, amikor áthaladt a hídon. - Fecske télen! - És hosszú levelet írt erről a helybeli újságnak. Nagy feltűnést keltett vele, mert teletűzdelte olyan szavakkal, amelyeket senki sem értett. - Ma este indulok Egyiptomba - mondta a fecske, és előre örült az elkövetkezendőknek. Meglátogatta sorra a műemlékeket, és sokáig elüldögélt a templomtorony csúcsán. Amerre csak megfordult, a verebek felcsiripeltek. - Nocsak egy előkelő idegen - mondogatták egymásnak. S így aztán a fecske nagyon jól érezte magát. Amikor felkelt a hold, visszarepült a boldog herceghez. - Nem üzensz semmit Egyiptomba? - kiáltotta. Nyomban indulok - Fecském, fecském, kicsi fecském - mondta a herceg -, maradj velem még egy éjszakára. - Várnak már Egyiptomban - felelte a fecske. - Társaim holnap továbbrepülnek a második vízeséshez. Víziló hűsöl ott a sás között, és hatalmas gránit trónuson ül Memnon isten. Egész álló éjszaka a csillagokat bámulja, és amikor a hajnalcsillag feltűnik az égen, kiszakad belőle az örömkiáltás, és aztán megint elnémul. Délben sárga oroszlánok járnak inni a vízpartra. Szemük zöld, mint a legzöldebb berill, és ordításuk túlharsogja a vízesés zuhogását. - Fecském, fecském, kicsi fecském - mondta a herceg - messze, messze a város túlsó szélén, látok egy fiatalembert a padlásszobában. Asztala teli van kéziratokkal, föléjük hajlik, és mellette egy talpas pohárban hervadó ibolyák. Haja barna és hullámos, az ajka piros mint a gránátalma, a szeme nagy és álmodozó. A darabját szeretné befejezni a színigazgató számára, de nem tud írni, mert nagyon fázik. Kandallójában nincsen tűz, és az éhség elgyengítette. - Itt maradok még egy éjszakára - mondta a fecske, mert igazán jó szíve volt. - Vigyek neki is egy rubintot? - Sajnos nincs több rubintom - mondta a herceg -, nincs egyebem már, csak a két szemem. Ritka zafírból való, ezer évvel ezelőtt hozták őket Indiából. Vájd ki az egyiket, s vidd el neki. Majd eladja az ékszerésznek, eleséget és tüzelőt vesz érte és befejezi a darabját. - Drága herceg - mondta a fecske -, én ezt nem tudom megtenni - és sírva fakadt. - Fecském, fecském kicsi fecském - mondta a Herceg -, tedd ahogy parancsoltam. A fecske hát kivájta a herceg fél szemét, és repült a diákhoz a padlásszobába. Nem is volt nehéz bejutnia, mert a háztetőn lyuk tátongott, s azon besurranhatott egyenest a szobába. A fiatalember éppen tenyerébe temette az arcát, s meg sem hallotta a szárnyak suhogását, de amikor feltekintett, ott találta a gyönyörű zafírt a hervadt ibolyákon. - Mégiscsak megbecsülnek - kiáltott fel -, ezt valamelyik tisztelőm küldte! Most már befejezhetem a darabomat - és sugárzott a boldogságtól.

Másnap a fecske elrepült a kikötőbe. Megült egy nagy hajóárboc csúcsán, és elnézte, hogyan emelik ki a tengerészek köteleken a hatalmas ládákat a hajó gyomrából. - Húzd meg! - kiáltották, valahányszor egy-egy láda előbukkant. - Megyek Egyiptomba - kiáltotta a fecske, de senki sem törődött vele, s így aztán amikor felkelt a hold, visszaszállt a boldog herceghez. - Búcsúzni jöttem - szólt fel hozzá. - Fecském, fecském, kicsi fecském - mondta a herceg -, maradj velem még egy éjszakára! - Tél van - felelte a fecske -, nem sokára itt a fagy, lehull a hó. Egyiptomban a zöld pálmafákra melegen tűz a nap, az iszapban krokodilusok feküsznek és tunyán bámulnak a világba. Társaim fészket raknak Baalbek templomában és turbékolva figyelik őket a rózsaszín és fehér galambok. Drága herceg, elhagylak, de sohasem foglak elfelejteni, és tavasszal, visszafelé szállva majd hozok neked két szép drágakövet azok helyett, amelyeket elajándékoztál. A rubint pirosabb lesz, mint a piros rózsa, és a zafír kék lesz, akár az óceán. - Odalenn a téren - mondta a boldog herceg - álldogál egy gyufaárus kislány. A gyufáit beleejtette a csatornába, s tönkrementek az utolsó szálig. Az apja megveri, ha nem visz haza pénzt, és most sírdogál szegény. Nincs se cipője, se harisnyája, és a feje is fedetlen. Vájd ki a másik szememet, add oda neki, és nem veri meg az édesapja. - Itt maradok még egy éjszakára - mondta a fecske -, de nem vájhatom ki a szemedet, mert akkor megvakulsz. - Fecském, fecském, kicsi fecském - mondta a herceg -, tedd ahogy parancsoltam. Kivájta hát a fecske a herceg másik szemét, és elrepült vele. Elsuhant a gyufaárus kislány mellet, és beleejtette a követ a tenyerébe. - De gyönyörű üvegcserép! - kiáltott fel a kislány, és nevetve hazafutott. A fecske pedig visszaszállt a herceghez. - Most már vak vagy - mondta -, így hát veled maradok örökre. - Nem, kicsi fecském - mondta a szegény herceg -, menned kell Egyiptomba. - Örökre veled maradok - mondta a fecske, és elaludt a herceg lábánál. Másnap pedig a vállára telepedett, és arról mesélt neki, mi mindent látott ő idegen országokban. Mesélt a piros íbiszekről, amelyek hosszú-hosszú sorokban álldogálnak a Nílus partján és csőrükbe kapják az aranyhalakat. Mesélt a szfinxről, amely olyan öreg, mint maga a világ, a sivatagban él, és tud mindent. Mesélt a kalmárokról, akik lassan lépkednek a tevéik oldalán és borostyán láncot visznek a kezükben. Mesélt a hold-hegyek királyáról, aki fekete, akár az ébenfa, és egy nagy kristály az istene. Mesélt az óriás zöld kígyóról, amely egy pálmafán alszik, és húsz papja mézeskaláccsal eteti. Mesélt a törpékről, akik a nagy tavon óriás leveleken hajóznak, és örökös háborút vívnak a lepkékkel. - Drága kicsi fecském - mondta a herceg -, csodálatos dolgokat mesélsz nekem, de nincs csodálkozni valóbb az emberi szenvedésnél. Nincs nagyobb titokzatosság mint a nyomorúság. Repülj végig a város felett, kicsi fecske, és meséld majd el nekem, mit láttál. Így a fecske végigrepült a város felett, és látta, hogy a gazdagok szép házaikban boldogan vigadoznak, míg a koldusok ott üldögélnek a kapuk előtt. Berepült a sötét sikátorba, és belenézett az éhező gyerekek fehér arcába, amint közömbösen bámulták a fekete utcát. Egy híd boltíve alatt, két kisfiú feküdt, szorosan egymás karjában, hogy meg ne dermessze őket a hideg. - Jaj de éhesek vagyunk! - mondták. - Itt nem alhattok! - kiáltott rájuk az őr, s a két kisfiú nekivágott az esőnek. Aztán a fecske visszarepült, s elmondta a hercegnek, mit látott. - Beborítottak arannyal - mondta a herceg, fejtsd le rólam levelenként, és add a szegényeimnek. Az élők azt képzelik, hogy az arany boldogságot hoz rájuk. - A fecske lecsipegette hát az arany levélkéket, egyiket a másik után, míg a boldog herceg tetőtől talpig kopott nem lett és szürke. És az arany levélkéket, egyiket a másik után, mind a szegényeknek vitte, és a gyermekek arca kipirosodott tőle. Nevetésük, játszadozásuk felverte az utcát. - Van már otthon kenyerünk! - kiáltották. Akkor lehullott a hó, s a hóra jött a fagy. Az utcák mintha ezüstből volnának, úgy csillogtak és ragyogtak. A házak ereszéről hosszú jégcsapok lógtak, megannyi kristály-tőr, az emberek pedig mind bundába bújtak, és a kisfiúk piros sapkában korcsolyáztak a jégen.

A szegény kicsi fecske egyre jobban és jobban fázott. De annyira megszerette a herceget, hogy nem akarta elhagyni. Felcsipegette a morzsákat a pék ajtaja előtt, amikor a pék nem látta, és a szárnyaival csapkodott, hogy felmelegedjék. Végül érezte, hogy nem sokára meghal. Már csak annyi ereje maradt, hogy utoljára rászállhatott a herceg vállára. - Isten veled, drága herceg - suttogta -, ugye megengeded, hogy megcsókoljam a kezedet! - Örülök, kicsi fecském, hogy végre mégis elindulsz Egyiptomba - mondta a herceg -, túlságosan hosszan időztél itt, de inkább az ajkamat csókold meg, mert szeretlek. - Nem Egyiptomba indulok - mondta a fecske. - A halál házába megyek. És a halál, ugye, az álom testvére? Azzal ajkon csókolta a boldog herceget, és holtan hullott a lábai elé. Ebben a pillanatban furcsa roppanás hangzott a szobor belsejéből, mintha valami eltört volna. S csakugyan, az ólomszív kettéhasadt. Szörnyen kemény volt a fagy, annyi bizonyos. Másnap kora reggel, a polgármester a városi tanácsosok kíséretében átsétált a téren. Ahogy elhaladtak az oszlop mellett, a polgármester feltekintett a szoborra. - Uram Isten! De ütött-kopott ez a boldog herceg! - mondta. - Ütött-kopott, de még mennyire! - harsogták a városi tanácsosok, akik mindig egyetértettek a polgármesterrel és felkapaszkodtak a szoborhoz, hogy megnézzék közelebbről. - Kiesett a rubint a kardjából, eltűnt mind a két szeme, és aranyos külsejét is elvesztette - szolt a polgármester -, hiszen koldusabb már a koldusnál! - Koldusabb már a koldusnál! - ismételték a tanácsosok. - És itt meg éppenséggel egy halott madár hever a lábánál! - folytatta a polgármester. - Csakugyan legfőbb ideje rendeletben szabályozni, hogy a madaraknak tilos itt meghalniuk. És a városi írnok feljegyezte a javaslatot. Így aztán lebontották a boldog herceg szobrát. - Mivel hogy nem szép, nem is hasznos többé - jelentette ki a művészetek egyetemi professzora. Azután megolvasztották a szobrot a kemencében, és a polgármester egybehívta a városi tanácsot, hogy elhatározzák mi történjék az érccel. - Természetesen új szoborra van szükségünk - mondta -, és legyen az az én szobrom. - Az én szobrom - mondta mindegyik városi tanácsos és civakodni kezdtek. És amikor utoljára hallottam felőlük, még egyre civakodtak. - Milyen különös - mondta a munkavezető az öntőműhelyben. - Ez a meghasadt ólomszív nem olvadt meg a kemencében. Ki kell hajítani. És kihajította a szemétdombra, ahol már ott feküdt a halott fecske is.

- Hozd el nekem a városból azt a két dolgot, ami a legértékesebb - mondotta az Úr egyik angyalának. És az angyal elhozta az ólomszívet és a holt madarat. - Jól választottál - szólt az Isten -, mert ez a kismadár örökké énekelni fog az én paradicsomkertemben, és a boldog herceg az én aranyvárosomban dicsőít majd engemet.

Nem is volt olyan rossz összességében ez a nap.:):(

Nem feleltem fizikából, angolból és németből sem.:) De németből dogát írtunk ami 5-ös lett.:) És a Tanárnő már kijavította a faktos tz-t és az is 5-ös lett. Matekból holnap tz-t írunk és nincs kedvem tanulni. Nem hiszem el hogy a tanárok többsége ilyenkor piszkál mindenkit.:( Sajnos pénteken írunk bioszból, de hogy miért azt nem tudom.:) Szerintem ez a tantárgy a leguncsibb. Irodalomból előadtam a beszámolót. Szerintem nem lett olyan rossz. Annyira nem találtam a szavakat, mert nagyon hosszú és bonyolult volt a történet. Pedig annyit készültem rá, szinte nem is aludtam. (Szívesen vállalnék mnég több ilyet, mert nagyon aggódom a félévi jegyemért.)

A nap fénypontja pedig a tesi óra volt. (ritkán mondok ilyet):) Jutka néni utasítását követve megosztom a nagyérdeművel, hogy a Pankának sikerül fejen állnia életében először. Csak így tovább Panka mindenki szurkol(t) neked:)

Mindenkinek ajánlom szíves figyelmébe a Pörgesd fel!  (TURN IT UP) című filmet.:):):):):):):):)

Mivel olyan nagyon látogatott ez a blog, ezért hemzseg a bejegyzésekben.

Ma kicsit ........... vagyok, ezért vetemedtem arra, hogy felnézek és írok vmi hülyeséget magamnak. Tényleg nagyon nagyon :( élvezem a magammal beszélgetést, de kicsit uncsi.

Kicsit rossz volt a mai nap. Sok minden rossz történt...............

Alig várom a szünetet és a gondtalan olvasás örömét, de ez még olyan messzinek tűnik. pedig már fél lábbal a szünetben érzem magam.:):( Asszem ez a dolog a dolgaimra is rányomja a bélyegét.

Mára ennyi.

Olyan magamba tartó típus vagyok, szóval a többi dolog majd gyűlik még még és még.