Varga Anita írta ezt a verset 1995. 03. 22-én. Milyen érdekes. Névrokon. Szóval nem én írtam (sajnos), mert akkor még csak 2 éves voltam.:( De nagyon nagyon tetszik ez a vers.:)
Istenem, ha lehet, tekints le rám!
Hallgasd meg hozzád fűzött imám!
Benned van most már minden reményem.
Add, hogy akit szeretek, bocsásson meg nékem!
Mert én már nem bírom a kétségek közt élést,
Nem bírom az állandó hiába remélést!
Tudom, hogy ellene mekkorát hibáztam,
De tetteimet azóta ezerszer megbántam.
Különben sem maradtam büntetlenül,
Mert azóta ver az élet szüntelenül.
Tudom, ezek után a szerelmét meg sem érdemlem,
De add, hogy ne kelljen csalódnom az életben!
Add, hogy még mindig engem szeressen,
Hogy mindenki másban csak engem keressen!
Add, hogy üzenjen, hogy hívjon!
Add, hogy szerelmes levelet írjon!
Istenem! Add meg nekem őt még egyszer és utoljára!
Hűséges, szerető társa leszek, megesküszöm akár a Szent Bibliára.
