Először, amikor elolvastam a címet arra gondoltam, hogy valamilyen szerelmi kapcsolatról, vagy esetleg baráti kapcsolatról fog szólni.
Miután elolvastam az egész verset rájöttem, hogy szó sincs emberi kapcsolatokról. Baudelaire a színeket, a hangokat, az illatokat kapcsolja össze, ezeknek az összefüggéseiről ír. Azt állítja, hogy a természet egy templom. Vagyis a természet szent, biztonságos, nyugodt, akárcsak a templom. Az életről azt állítja, hogy egy sűrű, sötét, kiismerhetetlen erdő. A tenger pedig a költő leírása szerint a végtelenség és a nyugalom jelképe. A versben megtalálható rengeteg illat, melyek a távoli tájakat idézik.
