Jelmondat: "Sok beszéd az irodalomról, kevés cselekmény, öt pud szerelem."
Ez a mű egy drámaiatlan dráma. Ez azt jelenti, hogy igazából nem történik semmi és ha történik is akkor csak a színfalak mögött. A párbeszédek monológgá, egymás mellet elbeszélésekké alakulnak.
Az igazat megvallva nekem csak addig tetszett ez a mű, amíg nem olvastam Ibsentől A vadkacsát. De el is mondom, hogy miért nem tetszett.
Először is ott van Trigorin. Ő egy sikeres és befutott író. Mégsem érzi úgy hogy valaha írt volna valami jót. Úgy érzi hiányzik a tehetsége. Mindezek mellett egy idősebb nő tartja el, de ő még Nyinával is kikezd. Akitől lesz egy gyereke, de a gyerek meghal, végül ehagyja Nyinát.
Aztán ott van még Szorin. Folyton panaszkodik, hogy nem neki való a falun való élet és hogy a városban szeretne élni. Akkor minek költözött ide? Szerintem csak azért mert valaki nyugdíjas nem kell falun élnie. Neki is lett volna lehetősége változtatni.
Aki pedig szerintem tényleg nem komplett az Trepljov. A dráma elején a színdarabjának a bemutatására készül. Sajnos az ott lévő embereknek nem tetszik, ezért félbeszekítja az előadást és elmegy. Megsértődött és egy idő múlva egy döglött sirállyal tér vissza. Ezt szerelmének, Nyinának adja. Milyen pancser volt, amikor megpróbálta megölni magát, de a golyó csak súrolta a fejét. Szegény szerencsétlen még ezt sem tudja rendesen csinálni. Ahogy halad előre az ember az olvasásban nem nehéz kitalálni, hogy ezt az öngyilkosságot meg fogja újra próbálni. A mű vége fele már megfizetik a munkájáért, hiszen két év alatt "felfedezték". De ezzel nagyon nincs megelégedve. Szerintem az utolsó csepp a pohárban az vol, amikor Nyina elmondta neki, hogy szereti Trigorint. Miután elmegy Nyina, megöli magát. (Azért másodszorra már csak sikerült.)
Szerintem az egyetlen igaz szereplő Nyina. A dráma elején még Trepljovot szereti aztán Trigorint. De Trigorint tényleg szereti. (Nem is értem hogy miért.) A mű végén pedig az élet megtörte. Hiszen elvesztette a gyermekét és szerelmét is. A színészi munkája sem indult be. Végül visszajön a faluba, hogy elmondja Trepljovnak igazi színész lett. Alázatos a színészi munka iránt. (Ez különbözteti meg Arkagyinától.)
Arkagyina szerintem egy beképzelt öregasszony, aki a fián vezeti le az öregkori nyavalyáit. Nagyon nem volt szimpatikus nekem.
Hogy ez a dráma milyen szövevényes a szerelmi szálakat illerően! Arkagyina szerelmes Trigorinba, aki meg Nyinába. Trepljov meg Nyinába.
Azt hittem hogy a végére teljesen kikészülök. Az író vajon hogy tudta követni ezt a bonyolult cselekményt?
