2010.03.20.
17:00

Írta: ancsyblogja

Ady Endre: Álmom: az Isten

Álmom: az Isten

 

Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,
Utam: a nagy Nihil, a Semmi,
A sorsom: menni, menni, menni
S az álmom: az Isten.


Vele szeretnék találkozni,
Az álmommal, nagy, bolond hitben
S csak ennyit szólni: Isten, Isten
S újból imádkozni.


Nem bírom már harcom vitézül,
Megtelek Isten-szerelemmel:
Szeret kibékülni az ember,
Mikor halni készül.

 

Ez a vers a Vér és arany című verseskötetben található. Ez a vers egy állapotot rögzít. méghozzá az istenkeresés állapotát. Nincsenek benne cselekvő igék. sem bibliai utalás. Az Isten nincs közvetlenül megszólítva és nincs kapcsolat a költő és Isten között. Isten ebben a versben láthatatlan. Ez az istenes vers nem Istenről szól, hanem a költőről. Mivel tudjuk azt, hogy Ady szimbolista, ezért már meg sem lepődünk, hogy a Nincsen nagy kezdőbetűvel van írva, ami a céltalanságot jelenti ebben a versben.

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ancsyblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr551854937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

oFő 2010.03.23. 17:27:40

kicsit sok benne az Isten szó - Heinrich Böll már kivágta volna, és akkor lenne helyette csönd (dr. Murke összegyűjtött hallgatásai) - , de örülök neki, hogy bár csak érintőlegesen beszéltünk róla órán, mégis megjegyezted a verset, és írtál róla.
süti beállítások módosítása