Mese a kisfiúról és szeretett kesztyűjéről
ol volt hol nem vol volt egyszer egy kisfiú, akit Lehelnek hívtak. Édesapja korán meghalt. Édesanyjával egy kicsi, de meghitt házikóban tengették mindennapjaikat. Édesanyja rendre nevelte a kis Lehelt és arra tanította, hogy vigyázzon a holmijaira. A kis Lehel születésnapjára kapott édesanyjától egy kesztyűt. Ezt a kesztyűt nagyon szerette és úgy vigyázott rá mint a szeme fényére.
Egy hiden decemberi napon Lehel a városba készült egy kis édességért. Mivel kint farkasordító hideg volt felvette meleg kesztyűjét is. Ment mendegélt. Szállingózott a hó és a kisfiú csodálta a különböző formájú hópelyheket. Mire beért a városba teljesen átfagyott, ezért betért Juli néni édességboltjába. Juli néni jó ismerte a kis lurkót, szívesen fogadta. A bolt kellemes meleg volt, Lehel levette kabátját és kesztyűjét. Forró kakaót ittak és beszélgettek. Telt múlt az idő. Későre járt, ezért a kisfiú induláshoz készülődött. Juli néni adott neki egy tábla csokit. Lehel megköszönte és elbúcsúzott. A kisfiú a téli tájban gyönyörködött. Mire hazaért édesanyja meleg vacsorával várta. A kisfiú elmondta édesanyjának a városban történteket. Édesanyja Lehel kesztyújét kereste, mert mosáshoz készülődött. Kereste kereste, de nem találta. Megkérdezte kisfiát, hogy hol van a kesztyű. A fiú elkeseredettségében sírva fakadt. A könnyei patakokban folytak, édesanyja vígasztalta. A kisfiúnak beugrott, hogy hol lehet a kesztyűje. Ezért hát ismét a város felé ment. 
Mikor elérte a várost Juli néni meglátta és a fiú kesztyűjével rohant ki a boltból. Lehel nagyon örült, hogy meglett szeretett kesztyűje. Udvariasan megköszönte Juli néninek és elindult hazafelé. Lehel anyukája otthon várt és nagyon örült a hírnek.Lehel este a kesztyűjével aludt és megfogadta, hogy mindig vigyázni fog rá.
A kisfiú kesztyűje még ma is megvan, hacsak nem vesztette el megint vagy nem nőtte ki. Itt a vége fuss el véle, aki nem hiszi járjon utána.
VÉGE
