Kosztolányi szerintem zseniális:)Rímhasználata és humora mindenképp figyelemreméltó:)Eddig még csak jó versével találkoztam:)(Remélem ez így is marad.)
Az akrosztichon: versfőkbe (vagy a vers más részébe, pl. a sorvégre) rejtés, azaz valamilyen információnak, pl. a szerző nevének vagy üzenetének elhelyezése. A reneszánszban divat volt, Balassi Bálint is élt vele.
Forrás: http://enciklopedia.fazekas.hu/verstan/Akrosztichon.htm
Kosztolányi Dezső: Nyár, nyár, nyár
Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár még, egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ez ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.
Tanárnő erre tetszett gondolni?
