Móricz újított a parasztábrázolás terén. Mikszáthtal ellentétben Móricz a paraszti társadalmat rétegzettnek látta és úgy is ábrázolta. Móricz műveiben inkább a legszegényebb parasztok sorsával, életével foglalkozik. Móricz hősei nem tudatos hősök. Móricz műveiben realista ábrázolásmódot figyelhetünk meg, mely naturalista elemekkel vegyül. Az író a történetet vagy külső nézőpontból írja le vagy saját magát is belehelyezi a történetbe.

Móricz a Tragédia című művet 1909-ben írta, melyet első korszakos műveihez soroljuk, Ezekben, a művekben Móricz a parasztok, és a kisvárosi polgárok életéből meríti történeteit.

Móricz a Tragédia című művének műfaja novella, melyet több szempontból lehet elemezni. Először a főszereplő jellemét emelném ki. Kis János egy jelentéktelen személy, amire beszélő neve is utal. Családos ember, hiszen van felesége és egy kisfia, akikkel rossz a kapcsolata. Feleségét megveri, ha nem tetszik neki az az étel, amit elé tesz. Kis János ösztön-ember, hiszen nem tudatosan, hanem mechanikusan végzi dolgait. Kicsinyes dolgok vezérlik semmi kis életét, hiszen Sarudy-t akarja kienni a vagyonából, aki a munkát adta Kis Jánosnak. A főszereplő csak egyszer nevetett jóízűen, amikor az apja meg akarta verni, mert megevett egy tál galuskát. A novella szerkezete lineáris. Az író in medias res-szel indít. Az egész cselekmény csupán másfél napot ölel fel, és csak 3 helyszínen játszódik. Először a gabonaföldön játszódik a történet, amikor Kis János evés után lefeküdt aludni, majd utána dolgozik a többi munkással, majd hazamegy. Az otthonáról nem tudunk lényegében semmit, csak azt, hogy felesége ciberelevest főzött neki. A következő helyszín Sarudy lányának lakodalma, ahol Kis János minden fogásból eszik és megpróbálja kienni Sarudy-t a vagyonából. A mű címe lehetne műfajjelölő cím, de nem az. Hiszen a tragédia egy olyan műfaj, melyben a történet során értékvesztés történik. Ebben a műben szó sincs ilyesmiről. Ezért a cím és a szöveg között iróniát vehetünk észre. A novella nyelvezete egyszerű, a köznyelvhez közelít. Az író ezzel a nyelvezettel nem emeli irodalmi magasságokba a művet, ami szerintem érthető, hiszen egy kicsinyes emberről szól, akit kicsinyes céljai vezérlik.  A cselekményt az író külső nézőpontból ábrázolja, de abban biztosak lehetünk, hogy nem egy falubeli írja le a történetet, hiszen Kis János senki sem veszi észre. A novella nézőpontja tárgyilagos, nincsenek benne érzelmi töltések sem a főhős iránt, sem senki iránt. Ez a nézőpont kiélezi az iróniát a cím és a szöveg között. A novellában megtalálható néhány motívum. Például a ^{foltozott fazék}, melyet a főhős le akar rúgni magáról, és ez a cselekedet olyannak hat, mintha a szegénységet akarná lerúgni magáról. Az ^ételek is lehetnek motívumok. A zsírban tocsogó ételek egyértelműen a gazdagságot szimbolizálják, míg azok az ételek, amelyekben nincs zsiradék, azok a szegénységet. A novella _tanulsága szerintem az, hogy ha ugyanilyen kicsinyes célokért - mint például az evés – harcolunk, akkor könnyen pórul járhatunk. Ezzel mutat rá Móricz arra, hogy ne éljünk így, ilyen kicsinyes célokért. Ezért a tanító szándék miatt akár példázatnak is tekinthetjük.

Nekem őszintén szólva nem tetszik Móricz naturalista ábrázolásmódja. Mert nagyon nem vagyok oda a horror-szerű dolgokért, de ez a mű nem is annyira horrorisztikus, mint például a Szegény emberek, vagy a Barbárok. De ahogyan megfogalmazza, amit mondani szeretne, hát az fantasztikus.