Metafora:

rózsabimbulám, picinyem, édesem, csillagvirágom, nyuszómuszó,cicuskám

Megszemélyesítés:

áll az idő, hulla csend, süt a nap, megy az idő, peregnek a percek, megy a számítógép, kísért a múlt, szalad az idő, lenyugszik a nap

Szinesztézia:

megszólalnak a néma fekete harangok, hallod a csillogó gyémántok játékát?, látod a néma zene szólamait?, édes zene súgja fülembe dallamát, keserű tények zúgnak a fülembe

Szimbólum:

Tél, Ősz, Üstökös, Hullócsillag (pl.elmúló élet), Fény (pl.élet,tisztaság) Sötétség (pl. kétségbeesés, reménytelenség), Puszta (pl.elveszett emberek), Tenger (pl.végtelenség)

Metonímia:

A herceg előrántotta vasát és megölte a sárkányt., Az egész ház életét vesztette a tűzvészben., A világ erkölcstelen lett., Az egész hadsereg megindult az ellenség felé., Hova tűnt egész Tata?