Persze válasz egyszer sem érkezik.
De mit jelent az a szó, hogy élet?
Kell hozzá egy test, és kell egy lélek.
Kell egy életút, amit sorsnak hívnak,
Mit elejétől végig előre megírnak
Mint egy regényt, melyben tied a főszerep,
És mire eljátszod, véget ér az életed.
S közben, ha elrontottad, visszamenni nem lehet,
Inkább tovább játszol, mert érdekel, jövőd mit rejteget.
Boldog leszel, vagy talán boldogtalan?
Ezen gondolkodsz minduntalan.
S ha az életben már nem maradt semmi más,
Csak a kevés öröm és a sok csalódás,
Akkor sem tudsz ellene mit tenni,
Mert az élet rögös útján végig kell menni!
És mehetsz előre nevetve vagy sírva,
Sorsod úgyis úgy lesz, ahogy meg van írva.
Nehéz azt elfeledni, akit sokáig nagyon szerettünk,
De muszáj, mert ő döntött úgy, hogy már ne legyen semmi közöttünk.
Ilyenkor fáj számodra legjobban az élet,
Szüntelenül gondolkozol, vajon miért lett vége?
Belemerülsz az önvádba, s szívedet marják az érzések,
A megoldást keresed, s benned csak gyűlnek a kérdések.
Jól tudod, hogy a fájdalom elől nem lehet elfutni,
De úgy gondolod, hamarabb felejtesz, ha elmész mulatni.
Aztán a diszkóban meghallasz egy ismerős dallamot,
Egy számot, ami akkor ment, mikor még együtt voltatok.
Ekkor felújulnak benned ismét a régi emlékek,
S barátaid kérdezed: - ti az én helyemben mit tennétek?
- Az idő az, mi begyógyítja majd valamikor sebedet,
a jövőnek élj és ne a múltnak, erre törekedj!
Azt tennéd, amit tanácsoltak, de úgy érzed ezt nem teheted,
Igaz ő nem szeret, de te még mindig ugyanúgy szereted.
Mindent elkövetnél, hogy vissza tudd valahogy szerezni,
De nem tudod, ezért ha nehezen is, muszáj leszel feledni.
