Az 1906-os Új versek című verseskötetben a Szűz ormok vándora című ciklus záródarabja. Tudjuk, hogy Ady első korszakára az újítás a jellemző, a hagyományoktól való elszakadás. Az Új Vizeken járok című versben az új szót 6-szor (+ a cím) imétli meg ezt a kulcsszót. Ez a vers egy programvers, lényegében egy ars poetica, hiszen a költő a saját munkásságát írja le. A versszakok első sora refrénszerűen ismélődik, amely egyfajta keretet ad a versnek. A versben a lírai én célja az, hogy meghódítsa az ismeretlent. A lírai én nem biztos a dolgában, hiszen győzködi magát, hogy menjen és hogy mennie kell. Nem hisz a megálmodott álmokban, ez számomra azt jelenti, hogy a relativitás talaján mozog és azt, hogy nem tartja jó dolognak az álmodozást. Az utolsó versszakban egy hegedűssel azonosítja magát. Ez számomra elég furcsa volt, hiszen nekem a hegedűsről egy olyan ember jutott eszembe, aki zenéjével mulattatja az embereket. (hasonlít Arany János A vén cigány című verséhez.) Az utolsó versszakban a lírai énnek már teljesen mindegy, hogy mi adja neki az ihletet, a korcsma gőze vagy a magasztos Szentlélek.

Nekem közepesen tetszett ez a vers (ha szabad így fogalmazni). Szerintem vannak Adynak sokkal jobb és magasztosabb versei is.