Mielőtt még elfelejtem november 19-én színházba mentünk. A budapesti Katona József Színházban a Vadkacsát néztük meg.
Nekem nagyon tetszett maga a dráma is, amikor olvastam. De ez az előadás is tetszett, mert hellyel közzel én is így képzeltem el a szereplőket. Gregers fergetegesen játszotta az idegbeteg őrült "én mindenkinek tudom mi a jó" szerepet. Hjalmar is nagyon jó volt a maga hiszekény és befolyásolható karakterével. Nekem a legnagyobb meglepetést Gina okozta. A drámában egy visszahúzódó, jelentéktelen személynek tűnt, a színdarabban pedig egy nagyon kemény tekintetű asszony játszotta. Nagyon tetszettek azok a megoldások, amikkel a rendező még jobban kihangsúlyozta a fontos dolgokat. Például, amikor Gregers megpróbálja felrángatni Hjalmart a lépcsőről akár a kutya a vadkacsát a vízből. Vagy amikor az öreg Werle megbotlott a lépcsőben, hiszen gyenge volt a látása. Nekem Hedvig volt a drámában a kedvencem, ezért kicsit illúzióromboló volt mély hangja. Amikor meg elkezdett hisztizni, miután elment apja, teljesen kiábrándultam belőle. A legkomikusabb szereplő a darabban az öreg Ekdal volt, aki folyton ivott (titokban, pedig mindenki tudta mit csinál):)
Sajnos nagyon rossz volt úgy megnézni, hogy már teljesen kielemeztük a drámát irodalmon. De furcsa is volt egyben. Így, hogy most már láttam elő tudtam kaparni az órán megbeszélteket. Érdekes volt látni, hogyan oldotta meg ezeket a dolgokat a rendező.
Kíváncsi vagyok hova és milyen előadásra fogunk még menni a közel-és távolabbi jövőben.:)
